Dátum: 1999. július 12., 22:03
Feladó: Berko Erno --
Tárgy: Agasvar 2.
Kedves Listatagok!
Tepi elmúlt napokban leírt ágasvári-helyzetjelentését
folytatnám néhány gondolattal.
Az ágasvári rét igen vegyes kinézetet nyujtott a gon-
dosan lepányvázott távcsősereglettel ( sokan tanultak
Kiss László tavaly nyári ikarusi szárnypróbálgatásaibol,
amit -persze (a közönségsikert leszámítva) sikertelenul-
az MCSE-sörsátor romjaival végzett.
Távcső bőven volt, persze esemény is, amit az idő majd
az élmények sorába fog sorolni az évek mulva történő
visszaemlékezésekben.
A hangulat kiváló, eltekintve az aggódó gondolatoktól,
mi van lent, hogy jutunk le, lesz-e egünk, stb...
A napok óta tartó esőzés (felhő- és égszakadás, nameg
földindulás, lásd később), viharos szél, sőt a hőség is
néha-néha azért szünetelt, sőt az elmúlt éjszaka teljesen
derült volt. Naplemente előtt még gyönyörködhettünk
egy gyenge jobboldali melléknapban, majd a felhőzet
észak felé elvonult. Sötétedésre szép derült ég lett,
melyet az éjszaka folyamán csak néha gyengített egy-
egy átvonuló felhőfoszlány. A levegő és a fű, az egész
napos viharos szél ellenére igen párás maradt. A szél
az éjszaka első felében eléggé megkeserítette a
távcsövezni szándékozók dolgát. Kezdetben a seeing
is igen gyenge volt, még az epsilon Lyr. is csak igen
nehezen, nyüzsögve bomlott fel, viszont a hmg. igen
jó lett, olyan 6,5-ös. A kitartó észlelők sok szép égi
objektum látványában gyönyörködhettek. Hajnal felé a
nyugodtság is feljavult, amit a BU 1-es kettős- (többes)
rendszer rezenéstelen teljes felbontottsága is fémjelzett,
valamint az egyre magasabbra felkúszó Jupiter és Sza-
turnusz is egyre több részretét fedte fel.
Az egész olyan furcsa volt, mert teljes ellentmondásban
a közeli környezetben lezajló kataszrófa-helyzettel, fennt
mintha mi sem történt volna (persze csak ezen az éjsza-
kán).
Rövid alvás után keserves, fejfájdító ébredés.
Némi napsütés után a felhőzet ismét kezdett bajlósan
gyülekezni, sűrűsödni. Távoli, majd egyre közelebbi és
sűrűsödő égzengés-morajlás újabb zivatarzóna közele-
dését (és/vagy Tepi ismételt megjelenését::-)))) jelezte.
Sajnos a munkahelyemre be kell mennem, ezért le kell
jönni.
A riasztó hirek ellenére Go Trabi Go, nejemmel együtt
elindultunk hazafelé. Közben az eső is elkezdett esni.
A le-(fel) vezető út feletávon hajózhatóvá vált, persze
olyan vadvízi-módra. Végül is le tudtunk jönni, és nem
is volt alyan borzalmas. Bár néhol szükség volt a mély
lélegzetvétel, nagygáz, és EL alkalmazására is.
Az út arculata itt-ott megváltozott. Néhány helyen egy-
két facsoport ( a szűkebb-tágabb talajkörnyezetével
és madárvilágával) áttelepült az út hegyfelőli oldaláról
a völgyfelőli oldalára. Alig tudtunk fellélegezni a rendes
kövesút elérése után, mikor a mártakeresztesi busz-
megállóban Tepi alakja vált láthatóvá (na ugye), aki
rendezetlen (hő) mozgásával, nameg kerékpárjával
kitöltötte a megálló előterét (táncsak nem vizibicikli-
kölcsönzöben utazik). Rövid eszmecsere után tovább
folytattuk hazavezető utunkat.
Hát!!! a Zagyva alig fért át a híd alatt Pásztónál, otthon
pedig a km-es szélességben hömpölygő Ipoly fogadott.
Home, sweet home. Na majdcsak lesz valahogy.
Pénteken még vissza kell menni Ágasvárra, mert a
gyerekek és a távcsövek fent vannak, továbbá jó lenne
még a hétvégét -mostmár csillagos ég mellett (alatt)-
fent tölteni.
Szóval a fenti helyzet nem vészes, csak kellemetlen.
Aggodalomra semmi ok, az út végülis járható, a fentiek
pedig jól vannak.
Folytatják (ha akarják).
Üdvözlettel: Berkó Ernő.