Dátum: 1999. augusztus 14., 10:23
Feladó: Piriti Janos --
Tárgy: napfogy Vasszecseny
Sziasztok!
Kissé felocsúdva a katarzisból, itt a rövid beszámoló:
Szombathelyre készültünk ötödmagammal Kanizsáról. Szerda hajnali négy
körül óriási zivatar, villámfolyam, dézsa-eső... Egy kicsit megállt az
ütő bennem (Mizsert jól meg kell verni!), aztán nekiálltam letöltögetni
a Meteosat -képeket. Egy óra múlva úgy tűnt, hogy van remény. Nyolc
körül vonuló felhők alatt indultunk, egyre bizakodóbb légkörben.
Szombathelyen kellemes tömeg, az első kontaktust egy autóparkolóból
néztük (időben jött!), aztán kezdődött a totózás a DNY felől lassan
mozgó széles felhősáv meg a nyugatról fenyegetően magasodó egyre nagyobb
zivatarfelhő miatt. A totalitás előtt fél órával úgy láttam jobbnak, ha
lejjebb húzódunk valamivel, úgyhogy Szombathelytől délre 13 km-re
Vasszécsény falu határában egy mező szélén táboroztunk le, itt
körpanoráma és a Nap körül végig kristálytiszta égbolt volt. Nem nagyon
tudom részletezni a hatást, aki látta, úgyis tudja, hogy miért.
Döbbenetes volt a nyugat felől érkező sötétség, a vidék teljes
elcsendesedése (még az addig ugató kutyák is elhallgattak a faluban),
egy nagy csapat varjú szállt le a mezőre és csöndben gubbasztottak még
jóval az esemény után is, és az addig lengedező szellő is megállt, egy
levél se rezdült (Érdekes, a finnországi napfogy során határozottan
erősödött a szél). A totalitás előtt három perccel (12:43) vettem észre
a Vénuszt. Utána 12:58-ig tudtam követni, aztán egy felhődarab mögé
bújt, és utána már nem találtam meg. A teljesség során a Merkur biztosan
látszott, a Procyont is felismertem, de más égitestet nem láttam. A
totalitás előtt persze én is elterveztem, hogy mimindent fogok
végignézni, de aztán az lett, amit sejtettem: bámultam tátott szájjal.
Binoklival lenyűgöző volt a korona szálas szerkezete, a
protuberancia-darabkák, meg körös-körül a horizont addig sose látott
színei.
Aztán egyszer csak vége lett. A falubeli kakasok versenyt kukorékoltak,
DK felé gyorsan távolodott az árnyék
okozta homály. Mormoltam néhány felhőoszlató varázsigét Paks, Szatymaz
meg a romániai ismerőseim irányába, mert ezt nekik is látniuk kell!
Aláírtuk egymásnak emlékbe a napfogyi-szemüvegeket (a dátumot
elfelejtettem ráírni), aztán csak néztünk egymásra.
Mégegy érdekesség: Szombathelyre visszatérve az volt az érzésem, hogy ez
nem olyan embertömeg, mint amilyet megszoktunk nyáridő közepén. Csendes,
elgondolkodó emberek sokaságát láttam. Másnak is volt ilyen élménye,
vagy csak bennem volt valami szokatlan?
Itthon este a megnéztem a TV-t, hogy másutt mit láttak, de hamar
szédülni kezdtem a boszorkányok, sámánok, csillagjósok tömkelegétől.
Csaba Gyurinak bizony igaza van: van még mit tenni.
Először is jól verjük meg a Mizsert. Majdnem bejött neki...
Jano