Dátum: 1999. október 21., 18:56
Feladó: Berkó Ernő --
Tárgy: aranyos anyarozs
T. Uram !
Bár közelebbről nem ismerem, ez nem kelt
bennem hiányérzetet.
Amit a kedvenc listánkból csinál, az sem.
Én nem is tudok, de nem is akarok Önnel
szópárbajt, sőt egyéb bajt sem vívni.
Az igazi szónok egyébként is ott kezdődik,
ha először a hallgatóságot egy dologról meg
tudjuk győzni, majd pár perc múlva, az ellen-
kezőjéről is.
De ez már retorika, a szó irodalmi, és pejo-
ratív értelmében is. A tudomány egy más
dolog.
Az intelligancia megint más.
Szóval nem kell hozzá nagy tudás, hogy
észrevegyük azt, hogy nem jó helyen
erőlködünk.
Feleslegesen terheli az időmet, és a byte-
jaimat.
Önről feltételezem, hogy a női mosdóba
betévedve az ott tartózkodókat inzultálva
kényszerítené arra, hogy állva intézzék el
a dolgukat, mint Ön is tenné.
Pedig helyesebb volna sűrű bocsánat-
kérések közepette távozni.
Berkó Ernő, aki nem akarja, hogy eljöjjön
egy önkéntes "emberiség fáklyája", és
bevilágítsa a körülötte terjengő ködös-
ségeket, és sötétséghez adaptálódott
szemeit.
A pixeleim túlcsordulásáról nem is szólva.