Dátum: 1999. október 27., 19:13
Feladó: Piriti János --
Tárgy: Im-igyen szola Galileo
A Velencei Koztarsasagban egy tratoriaban estverol estvere osszegyult
egy kis barati tarsasag, es a kellemes egyuttlet oraiban poharat
emelgetve meghanytak-vetettek a vilag dolgait. Kulonosen erdekelte oket
az eg boltozatjanak minden tunemenye, mindig izgalomba jottek, ha valami
ujdonsagrol hallottak. Ekkor alig vartak, hogy azt sajat szemeikkel is
megtapasztalhassak. Mindenfajta ember volt koztuk, olyas is, ki sajat
kutfobol dolgozva orvendeztette meg baratait eszmeivel, olyas is, ki a
napi iparosmunka pihenesekent szajtatva hallgatta a nala tanultabbak
turelmes okitasat. A tarsasag idonkent ujabb tagokkal gyarapodott, akik
leulven az asztalhoz hallgattak az ott folyo tarsalgast, majd abban
tevekenyen reszt is vettek. A Koztarsasag polgarai nem nagyon vettek
tudomast lezetesukrol, megturtek oket, mint affele artalmatlan csendes
bolondokat.
Egy napon kivagodott az ajto es berontott egy izgalomtol futott idegen.
Az asztal kozepere csapta kopott iszakjat. Kupak, papirosok szanaszet
froccsentek, az asztal korul ulo tarsakba a meglepetestol belefagyott a
szo. O ezzel mit sem torodve kezdett szozataba:
- Hah! Mily szellemi sotetseg e jobb sorsra erdemes Koztarsasagunkban!
Ti, akik azt hiszitek, hogy birtokaban vagytok az Egy Orok Igazsagnak,
csupan csak mert bebiflaztatok nehany ostoba szabalyt, es emiatt nem
akarjatok kinyitni csipas szemeiteket, lassatok itt engem! Igaz, nem
erdemlitek meg, hogy teljes szellemi fenyessegemben mutatkozzam
elottetek, hitvany papirpusztitok, de az en hatartalan altruizmusom arra
vezerel, hogy felnyissam szemeiteket! Lassatok!
- Hm, hm, megis ... mirol lenne szo? - batorkodott az elso, aki eloszor
kapott levegot e robaj utan.
- Mit vartyogtok itt ossze-vissza idejetmult vizioitokkal, amikor
eljottem kozetek, en, a Szellem Es A Tiszta Esz Messze Vilagito Farosza,
hogy lampast gyujtsak sotet agyaitokban!
- Talan valami konkretat, ha lehet! - szolt egy masik boldogtalan, es
nem tudta, hogy az imenti kupa bortol csuklik-e, vagy e nagyivu
eszmefuttatas kovetkezmenyekent.
- Haaa! Nem hiszem, hogy felfognatok az en mesteri fejtegetesemet!
Legyen eleg annyi, hogy megirtam en ennek vazlatat osi atlantiszi
nyelven, es szigoru titoktartas terhe mellett megajandekoztam vele az
Atlantiszi Samanok Egyetemenek hires folyoiratat, minek hirere
szemelyesen jarult elem az Atlantiszi Tudomanyos Akademia rektora es
aranylancat suru bocsnatkeresek kozepette atakasztotta az en nyakamba,
szolvan, hogy o ezt eddigle erdemtelenul viselte. Na, ehhez mit szoltok,
oktondi vakondok?
Az asztaltarsak sokatmondo pillantasokat vetettek egymasra, aztan neman
legyintve elfordultak a nagyhangutol, es csendes diskuralasba kezdtek egymassal.
- Ugye! Nem tudjatok megcafolni egyetlen mondatomat sem! Igen csondesre
vettetek a figurat, baratocskaim!
Im-igyen szola Galileo.
(A szerk. megj.: lehet, hogy megsem Galileo volt)