Dátum: 1999. november 4., 10:37
Feladó: Gyarmati László --
Tárgy: Linearidak
Sziasztok!
Pontosítások, újabb fejlemények LINEARIDA ügyben. (Bocs, egy kicsit hosszú
lesz!)
A legelső hírek, amely ezen új lehetséges rajról felröppentek, hirtelen
felindulásból elkövetett számításokon alapultak. A C/1999J3 (LINEAR) egy
nagyon hosszú periódusú üstökös, kötel 63000 év keringési idővel. Peter
Jenniskens és Brian G. Marsden szerint ilyen hosszú keringési idejű
üstökösből szinte kizárt, hogy jelentős poranyag áramoljon ki. Olyan rövid
ideig tartozkodnak a Naprendszer belsejében, hogy ez szinte lehetetlenné
teszi. A bolygók (főleg a Jupiter és a Szaturnusz) gravitációs hatása is
beleszól a dolgokba. A legtöbb üstökös, mely látványos meteor kitörést
produkál, mind rövid priódusú volt (Tempel-Tuttle, Giacobini-Zinner, Biela,
Pons-Winnecke). Talán a legextrémebb eset hosszú periódusú üstökös okozta
kitörésre a Lyrida raj, amely időnként előrejelezhetetlen kitöréseket
produkál (mint 1982-ben és 1803-ban, ez utóbbi esetben néhány száz meteor
tűnt fel óránként). A Lyrida raj az 1861-es Thatcher üstökössel van
kapcsolatban, amelynek hozzávetőlegesen 415 év a keringési ideje.
Az, hogy ilyen közel vagyunk az üstököshöz, még nem jelent semmit sem. A
"Bootidák" vagy "Pons-Winneckidák" produkáltak egy éles és váratlan kitörést
1916. június 28-án, amelyet egy angol észlelő, William F. Denning figyelt
meg. Érdekessége, hogy a szülő üstökös a csomópontján előző év szeptember
8-án ment át. Az üstökös pályája ekkor 0.043 CSE-re volt a Föld pályáján
belül. További érdekessége, hogy a kitörést Denning majdnem 3 nappal azelőtt
figyelte meg, hogy a Föld elérte volna a csomópontot! Hasonlóképp, másik
Bootida/Pons-Winneckida kitörést figyeltek meg orosz és japán megfigyelők
1927. június 27.21 UT-kor. Ezen alkalommal az üstökös a csomóponti
átmenetkor 0.28 CSE-re volt a Föld pályáján kívül. Ekkor a Föld 2 nappal
érkezett a csomóponthoz az üstökös előtt. Ekkor is 3 nappal korábban
jelentkezett a maximum, minthogy a Föld a csomóponthoz ért volna. Az 1830-as
Bielida kitörés (Andromedidák) is majdnem 2 évvel korábban történt, minthogy
a Biela üstökös elérte volna a csomópontot. Ugyanakkor a Föld és az üstökös
pályája majdnem megegyezett a csomóponti áthaladáskor. Az 1838-as kitörés is
7 hónappal az üstökös érkezése előtt történt.
A hosszú periódusú kitörésekre példa: az Alfa Monocerotidák, ahol a szülő
üstökös ismeretlen, de periódusa biztosan hosszú. Másik példa az 1935-ös
Aurigida kitörés, melynek szülőüstököse a Kiess üstökös. Ennek keringési
ideje 2000 év.
Az 1973-as Cook katalógus említ két meteorrajt, amelyek parabolikus (egyszer
idelátogató) üstököshöz kapcsolódnak. Az egyik az Omikron Draconidák és a
Metcalf üstökös, a másik a Leo Minoridák és a Zanotti üstökös. Viszont egyik
sem produkált kitörést.
A megfigyelések szerint (közel 5 hónapos megfigyeléssorozat alapján) a
C/1999J3 egy régi üstökös lehet (fényessége hirtelen, meredeken emelkedett,
ugyanakkor abszolút fényessége kicsi volt). Bár rövid gázcsóvát
fejlesztett, de nem termelt sok port. Egy szép, közepes (7.5-8 magnitúdós)
objektum volt az október közepi hajnali égen, de már elkezdett halványodni.
A periódusra visszatérve: a keringési időt csak a perihélium átmenet
(napközeli) környéki kiválasztott időre lehet pontosan megadni, hisz a
bolygók jelentősen befolyásolhatják ezt, amely eltérés néhány tízezer évvel
kevesebb vagy több lehet. Jelenleg csak annyit lehet róla tudni, hogy az
üstökös áthaladt a Naprendszer belsején és periódusa biztosan hosszú.
Az ilyen hosszú periódusú üstökösök, mint a C/1999J3, úgynevezett
"távoli-üstökös" típusú kitöréseket produkálnak, azaz a kitörés nincs
összefüggésben az üstökös perihéliumátmenetével. Ennek oka, hogy a hosszú
periódusú pálya nagy különbségeket okoz az egyes kilökődött részecskék
időbeli eloszlásában. Mivel viszonylag egyszerre lökődtek ki az egyes
részecskék és nagy sebességgel, ezért a pályán gyorsan szétterjedtek,
felhígultak. Ezért valószínűtlen, hogy az idén láthatunk meteorokat ebből a
feltételezett rajból. Esetleg a későbbi években.
A kapott pályaelemek kiválóak lennének egy raj megfigyelésére. 40 nappal
később megyünk át ugyanazon a ponton, ahol az üstökös, és viszonylag közel
(0.0115 CSE-re). Sajnos a feltételezett radiáns alacsonyan lesz látható
(este 8-kor kb. 5 fokkal lesz a horizont felett északi irányban). A
lehetséges meteorok nagyon gyorsak lesznek (mint a Perseidák).
A por mennyiségéről: ha az előző visszatérés során is ilyen kevés por
lökődött ki, akkor az azóta eltelt több tízezer év alatt ez a pormennyiség
jelentősen szétszóródott a pályán, nem koncentrálódik egy helyre. A hosszú
periódus miatt a bolygók sem tudták módosítani a pályát. De néhány részecske
megmaradhatott az üstökös mögött és esetleg találkozhatunk néhányukkal.
Az 1983-as C/IRAS-Araki-Alcock üstökös nagyon közel haladt el Föld mellett.
Ekkor mi 2 nappal érkeztünk az üstökös előtt a csomóponthoz, de semmilyen
meteoraktivitás nem volt tapasztalható. Az elkövetkező években holland
észlelők egy alacsony aktivitást figyeltek meg ZHR=2 nagyságban (Éta
Lyridák). Ennek az üstökösnek az abszolút fényessége hasonló volt a
C/1999J3-éhoz, de periódusa jóval rövidebb, közel 1000 év.
Sőt, egy olyan nagy üstökös, mint az 1995 O1 (Hale-Bopp), mely óriási
mennyiségű port bocsátott ki magából, csak nagyon kevés meteort produkált
1998 január elején, bár az ő távolsága tízszer nagyobb volt, mint a jelenleg
tárgyalt üstökösé.
A fentiekből is kitűnik, hogy nem szabad csak november 11-re koncentrálni,
hanem legalább 1 héttel előtte el kell kezdeni a megfigyeléseket, valamint 1
héttel e dátum utánig kell folytatni (minimum). Ezek a határok beleesnek a
november elejei Taurida maximumba és a 17-18-i Leonida maximumba.
Jenniskens is és Marsden is azt mondják, nem hiszik, hogy bármiféle kitörést
láthatunk, de SOHA NEM LEHET TUDNI!!
Nem ez lenne az első eset, hogy egy meteorraj meglepetést okoz nekünk!
Az eddig beérkezett e-mail-ekből fordította és válogatta:
Gyarmati László