Dátum: 1999. november 23., 12:48
Feladó: Kiss László --
Tárgy: Re: Urania
Hello,
> eloszeretettel
> csipkelodtok (finoman szolva) ha az Urania csillagvizsgalo, ill.
munkatarsai
> kerulnek szoba. Mi ennek az elozmenye ? Maganba is johet ha olyan,
csak mar
> kivancsiva tettetek.
Az az igazsag, hogy komplex kerdesrol van szo, amivel kapcsolatban nem
vagyok
igazan illetekes, mivel szemelyesen nagyon keves tapasztalatom volt.
Egyet azonban
negy evvel ezelott irasban is megorokitettem, amit aztan asztropolitikai
"nem baratsagtalankodas" urugyen elsullyesztettunk. Am talan megis
jellemzo valahol,
szem es fultanuk szerint nem sok valtozott azota (bar mindig remelem,
hogy egyszercsak
ez megtortenik). Annyit hatterul, hogy akkor voltam eppen egy eve a
Meteor
valtozocsillagos rovatvezetoje, illetve otodik eve lelkes es aktiv
valtozocsillag-eszlelo.
No meg a jelenleginel 14%-kal fiatalabb es forrofejubb...
Kiss Laszlo
Évvégi látogatás az Uránia Csillagvizsgálóban
1995. december 29-én sarkvidéki eredetű hideg, száraz levegô érkezett az
országba. Jómagam Budapesten "éltem át" a nagy hideget, amivel
kapcsolatos
a következô beszámoló.
Kereszturi Ĺkossal, a csillagászati hírek rovatvezetôjével éppen a
Margit-híd
lábánál álltunk a Vénuszt csodálva, amikor eszembe ötlött, hogy mi
lenne, ha
felmennénk az Urániába. Az elsô negyedben levô Hold lenyűgözô látványnak
ígérkezett, és idestova 4 éve nem jártam már a neves csillagászati
intézményben.
Telefonon megérdeklôdtük, hogy lesz-e bemutatás, és teljesen
felvillanyozódtunk, amikor kiderült, hogy este 6-tól 100 Ft-os belépô
mellett
megcsodálhatjuk a csillagos eget. Persze nem tagadhatom, hogy némi
szubjektív
"gonoszkodási" szándék is megbújt cselekedeteim mozgatórugói között,
mert
már több beszámolót hallottam a fenti érdekességekrôl. De amit láttam s
hallottam, mindenen túltett. Az alábbiakban megkísérlem minél hűebben
visszaadani az elhangzottakat.
Öt perccel 6 után értünk fel a kupolába. A távcsô mellett egy vállig
érô hajú
fiatalember állt, míg a közönséget kb. 10-12, jórészt fiatalkorú
érdeklôdô tette
ki. A kupolában levô lámpák be voltak kapcsolva, ezáltal nappali fényt
varázsolva, ez azonban láthatóan nem zavarta a bemutatót, mert már
nagyban
folyt a Hold ismertetése, összekötve a távcsôbeli látvánnyal. Durván 5
perc
múlva egy "Talán jobb lesz, ha leoltom a lámpákat" megjegyzés keretében
végre
sötétség lett.
A Holdat néhányszor megnéztük, tényleg nagyon szép volt. Mivel a
bemutató
nem nagyon volt bôbeszédű, mi kezdtünk kérdezôsködni. Az egyik sarokban
egy
rozsdásodó Mizár (11 cm-es reflektor) állt, azzal kapcsolatban
megtudtuk, hogy
fele akkora teljesítményű, mint a nagy refraktor (mivel fele akkora
nagyítást
tudunk vele használni), és az objektumokat négyszer halványabbnak
mutatja. A
nagy távcsövet egy elektronikus órágép vezette, ami azonban valami miatt
nem
tökéletes. A régit a műszakiak nem tudták megjavítani.
A Hold után a Szaturnusz következett, amelynek közismerten 30 holdja
van. A nagyítás maradt 70-szeres (bár 3000/70 semmilyen szabványú
okulárnak
nem felel meg). Megkérdeztük, hogy mi minden látszik most az égen. A
bolygók elsorolása után elhangzott, hogy nem is baj, hogy nem látszik
más, mert
úgyis csak a Jupitert és a Szaturnuszt lehet ezzel a távcsôvel észlelni.
Például
a Marson semmi nem látszik, mert hiszen nézzük meg a Szaturnuszt, azon
sem
látni semmit, a Mars korongja pedig fele akkora. Esetleg a sarki
hósapkák
látszanak, de azontúl már ez a távcsô alkalmatlan bármire. A többi
bolygó meg
mégannyira részlettelen. Itt hangzott el az is, hogy a 20 cm-es
refraktorral a
Holdat, a Jupitert és a Szaturnuszt lehet csak jól látni, meg esetleg a
Fiatyúkot,
Orion-ködöt, stb. (nem részletezve).
A Szaturnuszt követôen a Fiastyúk érkezett az okulár látómezejébe. Ha
már
csillagokat látunk, vizsgáljuk meg a csillagokat közelebbrôl, gondoltam.
Arra a
kérdésemre, hogy a Hédervári-könyvekben olvasott változócsillagok
(Algol,
Mira) megfigyelhetôk-e és hogyan, azt a választ kaptam, hogy ugyan már,
minek, hiszen úgysem látszana semmi a távcsôben, mert csak hónapok alatt
változnak szemmel láthatóan. És különben is, teljesen értelmetlen, mert
a csillagok
egyharmada változó, és bárhova is állítanánk a távcsövet, 100 csillagból
50
biztos változik. A kérdést továbbfejlesztve, miszerint valahol azt
olvastam, hogy
ezeket amatôrcsillagászok szokták figyelni, és érdekelne, milyen
pontosan lehet
a fényességet megbecsülni, új információkat kaptam. A bemutató szerint
igen,
vannak sokan akik változókat néznek, de ez csak az ô rögeszméjük.
Mindenfélét
mondanak a pontosságra, sôt, nem átallanak még fénygörbéket (italic) is
rajzolni,
de ma már ez értelmetlen, mert modern fénymérôkkel sokkal pontosabban
lehet
méréseket végezni.
Ekkor már nem hagyhattam ki, hogy tovább üssem a vasat. A nóvákra és
szupernóvákra vonatkozó érdeklôdésem nyomán tudomást szereztem az
1988-as
szupernováról, ami a déli égen látszott, illetve arról, hogy más
galaxisokban
felrobbant csillagokat gyakrabban megnézhetünk, de ennek semmi értelme,
mert
úgyis csak egy fénypontot látnánk a galaxisban, azt nem, ahogyan robban.
No
jó, gondoltam, ezt hagyjuk.
Következô felvetésünk a magyar csillagászatra vonatkozott. Elôször
afelôl
érdeklôdtünk, hogy ebben a nehéz gazdasági helyzetben mit tudnak
csinálni a
magyar csillagászok. Nehéz volt rezzenéstelen arccal kibírni azt a
választ,
miszerint nem olyan nagy gond a pénztelenség, mert a csillagászathoz
pénz nem
kell, csak számítógép. A csillagászok pedig kimennek külföldre mérni és
az
ottani eredményeket dolgozzák fel. Piszkés-tetôn van egy 1 m-es távcsô,
aminek
a végén van egy fénymérô, azzal szoktak változócsillagokat mérni. A
vidéki
csillagászattal kapcsolatban pedig egyrészt a kommunista idôk mára már
lerombolt csillagvizsgáló-hálózatát emlegette az ifjú titán, másrészt a
vidéki
szakcsillagászat szerinte Piszkés-tetô, mert az vidéken van.
Unszolásunkra
folytatta, miszerint Baján és Kalocsán is vannak próbálkozások.
Konkrétan
rákérdezve a Szegedi Csillagvizsgálóra ("Olvastam róla az újságban"),
csak
annyit tudott mondani, hogy igen, mindenféle kezdeményezések vannak.
Közben átmentünk az Androméda-ködre. Ĺkos pedig elôvette az
augusztusi
Planetárium melletti távcsöves bemutatást. ("Azt kik csinálták? Mert
olyan jó
volt.") Válasz: az az MCSE műve volt, ôk (az Uránia) olyan
tömegrendezvényt
(italic) nem szerveznek.
Egyébként saját bevallása szerint régebben aktív megfigyelô volt, de
mára már
elfogyott a lelkesedés. A szakköri tevékenységnek pedig nem része az
észlelés.
Ekkor két újabb "bennfentes" érkezett. Ĺtvették az eddigi bemutató
helyét, aki
pedig eltávozott. Sajnos ekkor már lassan indulnunk kellett, de még egy
ifjú
hölgy felvilágosított arról, hogy a 20 cm-es refraktor elavult, mert nem
veheti
fel a versenyt a Hubble-lal. És hogy Közép-Európa legnagyobb amatôr
tulajdonú
csillagvizsgálója Zircen van (a Lohrmann nevet nem tudta). De egyébként
ott
kisebb távcsô van, mint az Urániában, pontosan nem tudja.
Ezek után (még csak este 7 óra volt) sajnos el kellett mennünk. A
kezdeti
vidámság után gyorsan elszomorodtunk. Belegondoltunk, hogy mi lett
volna, ha
kezdô, lelkes amatôrként odamegyünk és ôszintén kérdezôsködünk. A
válaszok
alapján semmi értelme Budapesten távcsövezni, de máshol sem, mert "ott a
Hubble", és különben is, inkább gyűjtsünk bélyeget. Tárgyi tévedések
tömkelege
mellett nemtudásból eredô ködösítés - ez volt az összes, amit nyújtani
tudtak.
A 100 Ft-t nem sajnáltam, mert óriási tapasztalatot nyújt az emberi
butaság
végtelen voltáról egy-egy ilyen látogatás. Azonban van egy olyan
érzésem, hogy
nem lenne szabad itt megállni. De mit tehetünk?
Kiss László, Szeged.