Dátum: 1999. december 7., 13:52
Feladó: Muntag András --
Tárgy: holdsarló
Megerősítem az előző csillában közölt megfigyeléseket:
Dec.6. 6:10 KözEI
Kilépve a bérház kapuján, szemembe vakított a Vénusz. A
Spicával együtt trónolt a házunkkal szemben, és hihetetlenül
méltóságos (isteni) volt.
A saroktól (6:11) a Városliget fái fölött régen látott bará
tunkat
köszöntöttük fiammal: a Holdat. Éles fénysarlója 150-170 fok
os
lehetett, vastagsága az átmérőnek legfeljebb 10-15-öd része. M
int
már sokszor, most is úgy tűnt, mintha geometriailag
meghatározott keretéből kibuggyanni kívánna a fény folyadéka
.
Ezért minden vastagságbecslésem illuzórikus.
Mellette pislogott a Merkúr. Higanyszerűsége meglepő volt, de
mivel készültem arra, hogy a Hold mellett ő lesz a kísérő, nem
tettem föl több kérdést. Igaz, nem értem ezt a csillagpislogás
t: a
bolygók miért nem, ha igen?
Körülpillantva (6:15-6:20) városi értelemben tiszta és átlát
szó eget
láttam: a Mérleg nagyon halványan, a Vindemiatrix kivehetően, az
Oroszlán felismerhetően, az Arcturus szemtelenül nézett vissza
ránk. A lebukni készülő téli csillagok közül a Procyon, Kasz
tór és
Polüdeukész (alias:Pollux), a Szekeresből néhányan még tartott
ák
magukat. A Sziriuszt a házak már elnyelték, az Orion is
megroppant: a Betelgeuze és a Szaif még hullott, az Al-csillagok
(az Orion övének két keleti csillaga) irtó halványan simultak be
le a
sötétbe. Az északi égen a Kassziopeia meg a Kismedve három
legfényesebbje felismerhető volt, de hát ilyen a város.
A Holdat azután a Keletinél, Emkénél, Astoriánál és a Ferenc
iek
terén is sikerült üdvözölnöm (ekkor már 6:53 volt). A budai
rakparton végig szemeztünk, a busz ablakán át a Merkúr is
látszott. 7:04-kor búcsúztunk a Kosztolányi Dezső téren. Mire
beértem a munkahelyemre (7:10), a Vénusz is halvány volt.
Dec.7. 6:12-7:15 KözEI
Csalódással vegyes szomorúsággal csodáltam a napkelte fényeit
a
delkeleti látóhatár 90 fokos környezetében. Megint nem döntö
ttem
holdsarló-rekordot.
Jó eget mindenkinek:
Muntag András