Dátum: 2000. március 5., 22:24
Feladó: Posztobanyi Kalman --
Tárgy: Kolto kinaiak
Az ugralo kinaiak utan roluk is essen szo.
Un. "nem zerus irodalmi erteku" szoveg kovetkezik:
"A kinai nep allandoan a halal pitvaraban kuksol.
Regi szent konyvei alapjan azt hiszi, hogy a Fold
negyszogletes, s az eg kerek. Helytelen csillagaszati
fogalmai vannak. De az ember helyet pontosan tudja
a vilagegyetemben.
Aki a Foldre szuletett, ket vegtelenseg kozott
van. Megelozi az a tenger ido, mely szuletese elott
telt el, s koveti az a tenger ido, mely majd halala
utan fog leporogni. Igy az ember csak lancszem egy
oriasi lancban, egymasra kovetkezo nemzedekek
osszekoto csatja, a jelen es jovo pantja. Mozzanat
az elet, gyors es esetleges: pillanat es villanat.
Az egyeni elet holmi halavany, derengo alom.
Csak a "napnyugati barbarok" egnek az egyeniseg
forro tebolyaban, akik mar tudjak, hogy a Nap nem
a Fold korul forog, de azt meg mindig nem birtak
megtanulni a termeszettol, hogy az erkolcsi vilag-
rend nem egy kis sejthalmaz magja korul forog."
A fentieket Kosztolanyi Dezso irta.
Az alabbi koltemenyeket is o forditotta:
Tu Mu (803-852): Őszi éjszakán
Üveggyöngy-függönyén a gyertyaláng ezüstje.
Legyezője körül száll sok fénypille nyüzsgve.
A holdas lépcsőt nézi s ezalatt
fönn az égen két csillag leszalad.
Li Taj-po (700-762): Pityizálás a Holddal
Boroskancsóm magamba szopogattam,
künn a virágos réten, a határban.
Kupám emelve szóltam föl a Holdhoz,
hogy küldje le árnyam s legyünk mi hárman.
Csakhogy a vén Hold nem bírt vélem inni,
az árnyam is csetlett-botlott setéten.
De ott maradtak, mint jó cimboráim,
vigasztalgattak a tavaszi éjen.
Aztán daloltam és a Hold vigyorgott,
táncoltam és árnyam bokázva forgott.
A hű komák lassan hozzám szegődtek,
végül berúgtam s elvesztettem őket.
Udvozlettel:
Kalman