Dátum: 2000. március 8., 6:06
Feladó: Dorogi Laszlo --
Tárgy: holdsarló
Halihó !
Volt ám tegnap szép holdsarló, de még milyen ! Ismét
megmozgatva családomat mindent megtettem, hogy a naplemente
utáni perceket szemtornával töltsük, a feleségemmel közösen
kezdtük el keresni az ifjonc sarlócskát. A megfigyelés helyszíne
Tiszavasvári délkeleti szélén (hosszúság:21,35, szélesség:
47,97)
egy nyugatra nyúló szikes legelő volt, ahonnan zavartalan kilátá
s
nyílik a nyugati égboltra. Sajnos, vagy szerencsére kb. 3 fok
magasságig vékonyabb-vastagabb felhősáv borította az égbolt
horizont feletti sávját, így magát a Napot már kb. 17.15 után
nem
lehetett látni, mert elmerült a bíborvörös takaróban, de az é
gbolt
még ekkor is nagyon világos volt. Intenzívebben 17.30-tól kezdtü
k
el pásztázni az eget és 17.39-kor sikerült észrevennem a
holdsarlót, mely elég érdekesen nézett ki. Kb. egy negyed
körkerületnyit tett ki és úgy 3 órától 6 óráig húzód
ott. A Hold kora
ekkor tehát 35 óra és 22 perc volt. Később, ahogy sötétedni
kezdett, lehetett érzékelni, hogy azért ez a sarló mégis csak
hosszabb egy negyed körnél, én úgy becsültem hogy kb. 2 órát
ól
7 óráig húzódott a sarló két csücske. 18.15-ig még
gyönyörködtünk a szép látványban, majd az egyre hülő lev
egő
hatására hazatértünk. Elgondolkodtam, talán ez az ami nagyon
sokszor hiányzik a ma emberének életéből : tudniillik a
természettel való együttélés és együttérzés.
Dorogi Laci