Dátum: 2000. augusztus 22., 9:16
Feladó: Valas Gyorgy --
Tárgy: Csillagok szurkuleti megjelenese
Néhány hete többen csoportosan nekem ugrottak,
amikor azt írtam, hogy vannak a szürkületnek olyan
percei, amikor az égen csak a Vega látszik. Azt
állították, hogy ők mindig az Arcturust látják
előbb. Egyikük, nem emlékszem már, hogy ki, azt
a képtelen állítást is megkockáztatta, hogy az
Arcturus láthatóság szempontjából sokkal
előnyösebb pozición helyezkedik el, mint a Vega.
Nyilván hetekkel, esetleg hónapokkal korábbi
tapasztalatukat vetítették át indokolatlanul
arra az időszakra.
Az elmúlt hetet megint ott töltöttem, ahonnan
látszik az ég. Ezt kihasználtam arra, hogy most
már szisztematikusan figyeljem a csillagok esti
megjelenését. A rendszeres figyelés teljes
egészében igazolta korábbi futólagos megfigyelésemet.
Mindig a Vega jelent meg elsőnek, csak percekkel
utána az Arcturus. Ez természetes is, nemcsak
azért, mert a Vega valamivel fényesebb (0,14),
mint az Arcturus (0,24), hanem főleg azért, mert
a Vega most szürkületkor az ég gyorsabban sötétedő
keleti felén van, ott is jó közel a zenithez, az
Arcturus pedig a később sötétedő nyugati oldalon
(pontosabban NyDNy-on), mégpedig valamivel
félmagasság alatt.
(Ismeretes, hogy július végén és augusztusban
a csillagok szürkületi poziciója alig változik,
mert az elfordulást nagyjából kompenzálja a
korábbi sötétedés.)
Kissé korlátozott látómezőmben harmadiknak mindig
a Deneb Cygni (1,33) vált láthatóvá, szintén közel a
zenithez, általában nagyon kevéssel az Arcturus után.
Jó 25 percig eltartott az az idő, amíg csak
ez a három csillag látszott. (A Vénusz mindig
elveszett az égalji tömény trutymóban.) Utána gyors
egymásutánban jelentek meg a 2-2,5 körüli csillagok
közül azok, amelyeknek most magas a poziciójuk:
előbb a Hattyú szárnyának három középső csillaga,
azután a Göncölszekér rúdjának három csillaga és a
Beta UMa, majd a Polaris és a Beta UMi, ezután a
Göncöl két alsó csillaga, kevéssel később a
Cassiopeia négy csillaga. Ezután megint pár perc
változatlanság következett, utána kezdtek olyan
tömegesen megjelenni a csillagok, hogy a sorrend
már követhetetlenné vált.
A nem eléggé felhőtlen első pár estét azzal
töltöttem, hogy a Vega és az Arcturus pozicióját
pontosan benéztem a környező tereptárgyakhoz képest.
Így a tényleges megfigyelés alatt már csak nagyon
szűk területen kellett keresnem őket, vagyis
kiküszöböltem azt a legprimitívebb hibaforrást,
hogy valamelyiket azért vegyem túl későn észre,
mert nem pont ott figyelem, ahol láthatók, amint
ez meg is történt az első estén a Deneb Cygnivel,
amelyre akkor még nem készültem.
Ezután augusztus 15-től 20-ig figyeltem a
megjelenést, egy este kihagyásával. Az
eredményeket az alábbi táblázat foglalja össze,
amelyet kéretik egyenközű betűkészlettel olvasni.
Az időpontok 5 másodpercre kerekítettek, mert
ennyire becsültem az óranézésből eredő
pontatlanságot, és azt a pontatlanságot, amely
abból eredt, hogy a látni vélt csillagot két-három
másodpercig néznem kellett, hogy ellenőrizzem,
nem a szemem káprázik-e.
Vega Arcturus Deneb
aug. 15. 20:24:40 20:27:45 -
aug. 16. 20:18:15 20:22:45 20:23:30
aug. 18. 20:23:20 20:29:40 20:31:30
aug. 19. 20:16:50 20:19:00 20:23:40
aug. 20. 20:10:00 20:16:30 20:23:50
Augusztus 16-án mind a Vega, mind az Arcturus
többször is újra eltűnt első megjelenése után,
és csak kb. 5 perc elteltével vált stabilan
láthatóvá, augusztus 20-án mindkettő egyszer
tűnt el újra és kb. 2 perc elteltével vált
stabilan láthatóvá, de ezek az eltűnések és
újra megjelenések a megjelenés sorrendjét nem
változtatták meg.
Mind ezeket a pár perces ingadozásokat, mind
pedig a napok közötti egyenletes korábbra
tolódáshoz képest észlelhető nagyobb
ingadozásokat annak tulajdonítom, hogy
változott annak a fátyolfelhőzetnek a
vastagsága, amely kánikulai estéken sohasem
hiányzik teljesen. Augusztus 18-án nyilván
vastagabb volt ez a fátyolfelhő, mint a többi
estén.
Válas György