Dátum: 2000. október 31., 23:09
Feladó: Posztobanyi Kalman --
Tárgy: Re: Geostacionarius
Kedves Attila kedves Csilla !
Kérdésed volt:
>Van erre valamilyen előrejelzés (mint heavens-above a Mirrel,ISSel,é
s
>Iridiummal) , vagy csak full véletlenszerű az egész?
Rövid válaszom: Nem tudom.
Hosszabb válaszom: Néha egy-egy geostac. műhold érdekesen
viselkedik,
főleg, ha nincs három forgástengely körül stabilizálva. Egy
példa erre az
Insat 1B, amely 1994 áprilisában 38 másodpercenként +5,6 magnitúd
ós
csúcsot produkált +9 magnis mellékmaximumokkal. Az ausztrálok pedig
a fotometriát vetették be az Aussat A1 és A2 "ellen", s a fénygörb
e elemzésével
kimutatták a szatellita napelemeinek és alkatrészeinek megfelelő
frekvenciákat
a fénymenetben. Van levelezőlista is ebben a témában.
Hogy is kell megadni egy geostacionárius műhold helyzetét? Nyilván
annak a
helynek a földrajzi koordinátáival, ahonnal észlelve zenitben van a
hold.
Közepes (északi) földrajzi szélességről észlelve nem az égi
egyenlítőn
kell őket keresni, hanem 6-7 fokkal délebbre. Egy újabb lista, mely
kevéssé
teljes, de ami rajta van, arról részletesebb az infomáció:
http://www.sat-net.com/www.sat-nd.net/geo/biglist.html
Más:
Vajon melyik a legtávolabbi mesterséges objektum a vizuálisan
észleltek közül?
Egy Greg Roberts nevü észlelő 200 ezer mérföldig (kb. 320 ezer km)
tudta
követni
az Apollo-11-et, a további észleléseket a közeli Hold fénye
akadályozta meg.
Lehet, hogy ez azóta is távolságrekord. Ja igen: 20 hüvelykes (kb.
50 cm-es)
távcsövet használt.
Üdvözlettel:
Kálmán