Dátum: 2000. december 20., 9:48
Feladó: Hevesi Zoltán --
Tárgy: 10 Hold
"Dalos Endre" 2000.12.19. 22:30:30 +1h-kor írta:
Ha gondolod, jónak és megfelelőnek találod az alábbi cikket, kérlet ted fel
a CSILLÁRA!
10 HOLD EGY ESTÉN
November 29-én szerdán este, másfél nappal a Jupiter
szembenállása (ekkor
volt a Nap-Föld-Jupiter egyvonalban) után gondoltam egyet: nézzem meg
látszik-e
ilyenkor jupiterhold fogyatkozás. Szerencsére volt egy jelezve Szabó
Sanyi
által UT 18:38,1-re (az évkönyvben 18:38 G fv) Ganymédesz
fogyatkozás vége.
Már sötétedés kezdetén kitettem a 250/1500T távcsövet
okulárjaival
(legújabban
nézőkéknek is nevezik) az erkélyre, hogy bemelegedjenek, azazhogy
lehűljenek,
vegyék föl a környezet hőmérsékletét.
NYISZ 19:20 óra körül nekiálltam áttanulmányozni a terepet.
120x-os
nagyítással kezdtem. A holdak ott voltak a helyükön, a Ganymédesz
persze a
Jupiter
mögött.
Összességében az egész kép valahogyan a szokottnál
kölönösebbnek tűnt. De
erre késöbb jöttem rá!
Majd néhány percnyi várakozs után megkezdtem a látottakat
feljegyezni:
29:32 perckor, mintha valami látszódott volna a Jupiter
"jobboldalán", talán
ekkor már kibújt a Jupiter mőgül, de mivel ott most árnyék van,
lehet, hogy
csak halucináltam.
1. / 33:18-kor talán most sejthető,
2. / 34:13-kor megjelenik a hold halvány fénye, az árnyékból
való kibújás
kezdete,
3. / 35:12-kor teljes biztonsággal egyre fényesedik,
4. / 36:17-kor mintha egy félhold fázist mutatna, azonnal kicserétlem
az
okulárt (ez 4-5 másodpercig tart) 250x-ra,
5. / 37:28-kor határozottan látszik a fél Ganymédesz,
6. / 38:56-kor erősen nagyobbodik a korong,
7. / 40:11-kor már szinte kibujt, de mégsen,
8. / 41:08-kor talán már kint van az árnyékból,
9. / 42:14-kor biztos, hogy kibújt.
A kibújás ideje (2.-8. időpontok) így 6 perc 55 másodpercnek
adódott.
A Ganymédesz-korong közepének kilépése (a 2.-8. = 7 adat
mértani közepe)
pedig: UT 18 óra 37,63 +- 0,975 perc.
Közben vacsoráztam és kb. Nyisz 20:30-kor folytattam.
Amire később, tehát ezután jöttem rá: a Jupiter holdjai
rendkívül szép
színesen látszódtak, még soha sem láttam őket ilyen színekkel.
Ezért fokoztam a nagyítást és 10-15 percenként váltogattam
375x-re és 500x-ra. A mindig látható korongok ezutal szinte
megfoghatóvá váltak.
Ha a Jupiter színét okkersárgának veszem, akkor:
Korongnagyság szerint (valószínű fényességük zárójelben):
Első a Ganymédesz (4,5 mg), színe világosabb a Jupiternél,
középsága.
Második a Kallisztó (5,5 mg), színe világos kobalt-két vagy
inkább cián,
(ez ezért érdekes mert máskor inkább valamilyen piszkos-vörös
színű).
Harmadik az Io (4,8 mg), színe marancsbahajló világos-cinóber,
Negyedik az Európa (5,1 mg), majdnem vakítóan fehér, akár a
Vénusz.
Amit elfelejtettem: a Jupiter kizárásával felszíni alakzatokat,
színárnyalatokat kereseni.
21 óra után elhatároztam, hogy megnézem a Szaturnusz holdjait is.
Ugyanis a
Titánon kívül, mely szinte mindig látható, egyidőben
egy-kettőnél többet
sosem láttam.
250x-rel kezdtem (azon is maradtam) azonnal öt fénypontot láttam a
Szaturnusz küröl. Villámgyorsan egy rajzot készítetttem,
majd kisé jobban körülnéztem.
A legfényesebb "jobbról" a Titán volt, de mik a többiek.
Az évkönyvben megnéztem (a fényesség itt is zárójelben), a
lerajzolt pontok
helyén minek kell lennie, tehát jobbra valóban
a Titán (kb. 8,0 mg), onnan balra haladva;
a Rhea (kb. 9,5 mg),
a Tethys (kb. 10,0 mg), de hol van
a Dione (kb. 10,0 mg), melyet be sem jelöltem a rajzon, helye a Szaturnusz
"alatt" kellett, hogy legyen. Vissza a távcsőhöz, ott is volt
csupán a
Szaturnusz fénye, közelsége elnyomta.
De mi az a két fénypont "balra alatta" és kb. három Titánnyi
távolságban
balra:
Az előbbi egy csillag kb. 9,5 mg-val, de a másik, vagyis a távolabbi
a Japetus (kb. 11,0 mg) volt.
Újjaimon összeszámoltam, ez 9 hold, de a címben 10-et írtam.
Hát tizedik a
saját holdunk volt melyet napnyugta után szép keskeny
holdsarlóként láttan a
Vénusz társaságában, talán az ország más tájain
fotózták is a nem éppen
gyakori Hold-Vénusz együttállást?!
Nó nem versenyezni akarok, ki hány holdat lát egy este (éjszaka),
hiszen a
láthatóságot a távcsőátmérő meg az égitestek helyzete
határozza meg, csupán
a távcsövezés szépségeiről akartam néhány szót modani.
Elég az hozzá, hogy tegnap este a belső három hold elég közel
volt a
gyűrűhöz amiért bizonytalanul lehetett őket látni, azoban
előjött
az Enceladus (talán 11,5 mg) miután nyugati kitérésben
("balra" a Japetus felé és köztük egy kb.
10 mg-s csillag is) volt látható.
Mindenkinek KEKÜ és BUÉK
Dalos Endre. T.: 75/314-551
7030 P a k s Építők u. 22.
Vagyis: