Dátum: 2001. február 14., 7:39
Feladó: Varhegyi Peter --
Tárgy: Valentin napra
"Élt egyszer a Csallóközben egy szegény halászlegény, aki
beleszeretett a vízimolnár leányába. A molnár hallani sem
akart
a halászról, mivel gazdagabb kérőt szánt a lányának. Már
éppen
készültek volna a lakodalomra, amikor a halászlegénynek
sikerült
megszöktetnie a lányt. A menyasszony és a vőlegény rokonsága
üldözőbe vette a szerelmeseket, s a lány fátyla, amely
menekülés
közbe beleakadt egy bokorba, nyomra is vezette őket. A molnár,
amikor rájuk talált, haragjában mindkettőjüket megölte.
Ekkor a
lányból fehér, a fiúból piros liliom lett, de a gazda azokat
is
leszakította. A fehér liliom tündérlánnyá változott,
felszállt az égbe,
ahová magával vitte árulkodó fátylát is. A piros liliom
helyén
viszont bővizű forrás buzogott fel a földből. A
tündérleány azóta
is az égbolton úszó fátylán ereszkedik le éjjelenként a
forráshoz,
hogy szomját oltsa. Szomorú dalát még ma is gyakran
hallhatják az éjszakai halászok."
Egyébként a népi képzelet gyakran kapcsolja össze a Tejutat
a tündérek útjával, amelyen éjszakánként a földre
ereszkednek.
Erre utaló elnevezések: Tündérek Útja, Tündérek
Járása,
Tündérek Fordulója, Tündérút.
Várhegyi Péter