Dátum: 2001. március 3., 11:46
Feladó: Valas Peter --
Tárgy: Csillagaszati tantargy
Jó reggelt!
Csatlakozom Szilárd véleményéhez. Én sem éreztem
az ELTE-n különbségtételt a tanár- és kutató-
szakosok között. Sőt nem éreztem azt sem, hogy
bárki is azzal számolna, hogy mi csillagászatot
akarunk tanítani. Mindannyiunkat potenciális kutatónak
tekintettek. Annyi hátrányom volt, hogy ha egy
szakdolgozattal akartam volna lezárni az összes
tanulmányomat, azt kötelezően csillagászatból
kellett volna írnom. Annyi előnyöm volt belőle, hogy
mint kutatószakos kiharcoltam, hogy hat félévig
tanulhassak angolul, mert a tanárszakosoknak csak
4 járt (!), és így az akkori rendelet szerint nyelv-
vizsgázhattam az egyetemen, amit egy tanárszakos
nem tehetett meg. Azt én sem fogadom el, hogy a
tanárszakosoknak nehezebb lenne: szinte mindent
tanultunk matematikából és fizikából, ami kellett,
csak alacsonyabb óraszámban, pl. a vektorszámítást.
De aki felvette a csillagászatot, az tudta, hogy többletet
vállal. A heti ötven-ötvenöt óra és a plusz 3-4 vizsga
mindig emlékeztetett erre. A tanárszakosok nem
azért tanultak kevesebb fizikát a kutatóknál, mintha
hülyébbek lettek volna. Egyedül az ötödéves
kozmológia tárgyban éreztem úgy, hogy ez most
matematikailag komoly nehézséget okoz.
----------------
Nekem birtokomban van egy szovjet tankönyv a
10. osztály számára. Budapesten vásároltam
1982-ben, 4,50 forintért. Érdekesség, hogy a
szerzője az a Voroncov-Veljaminov, akinek a
"komoly" könyveire nálunk Marik Miklós
hivatkozni szokott az órán. (Pl. a "kimutatható"
szó magyarázatában: ha az ember a tudományban
azt mondja valamire, hogy "kimutatható", az azt
jelenti, hogy kinyitja pl. a V-V-t, és kimutatja
belőle. :-))
Azt hiszem, ez egyéves tantárgy lehetett, mert
a tankönyv a csillagászat tárgyával kezdődik
és az idegen civilizációkkal végződik. Sokkal
részletesebben tárgyalja a Naprendszert meg a
Tejútrendszert is, mint arról mi itt álmodhatnánk.
Elég komoly tematikát ölel fel. Általában leíró
jellegű, számok rendesen vannak benne, de
helyenként egyszerűbb képletek is, pl. a
magnitúdó logaritmikus összefüggése, Kepler III.
No nem sok. Nincs benne viszont a magfúzió.
Gondolom, ott se 10-ikben tanították fizikából.
Érdekességként jegyzem meg: Rezsabek
Nándor volt kedves emlékeztetni a Csilla#42-ben
írt eszmefuttatásomra a Betelgeuse nevének
kiejtéséről. Ebben a szovjet könyvben fonetikus
átírásban "Betelgejze" azaz inkább Betyelgejze
:-) alakban szerepel, ami közel áll az ott leírt
véleményemhez (azazhogy inkább
Bételgeuzénak, mint Bételgőznek kellene
ejtenünk).
----------------
Ami az önálló csillagászati tárgy tanítását illeti
Magyarországon, az egyes alternatív iskolákban
megvalósul. Az általános bevezetés nekem, ezt
elhihetitek, igazán szívügyem lenne. Ugyanakkor
talán nem destrukció ezen a fórumon egy gyakorló
tanár szemszögéből elmondani a nehézségeket,
és nem is a tanárhiányra gondolok. Ha bevezetnék,
vagy rásóznák a földrajz-fizika tanárokra, vagy
gyorstalpalón kezdenének tanárokat gyártani, mint
annyi más új tárggyal tették. A probléma a NAT
bevezetésével kezdődött 98-ban, és a kerettantervek
idei bevezetésével fokozódik. A lényeg, hogy
- új tantárgyakat, műveltségi területeket vezetnek
be (98-ban is többet, most pedig bővül az etika
nevű világtantárggyal),
- növelik a meglévő tárgyak tananyagát (pl. a
matematika jelentősen bővült, az informatika is
azáltal, hogy most már van tanterv, és abba minden
fontosat belezsúfoltak),
- mindeközben maximálják a naponta/hetente az
iskolában tölthető tanórák számát. Amire persze
a gyerekek és a szülők tapsolhatnak, hogy persze,
jó ez így, nem lehet napi száz órát a padban ülni,
viszont az egésznek az eredője, hogy a meglévő
tárgyakra is elképesztően alacsony idő jut. Na
most én "megtaníthatom" persze az informatikát
témakörönként tíz órában is, de minek?
Tehát még újabb tantárgyat nagyon nehéz
beilleszteni. Másodszor látom, hogy az állami
tanterv játéklehetőségein belül a helyi pedagógiai
program megalkotásakor micsoda vérre menő harcok
folynak arról, hogy egy tantárgy összesen fél órával
többet vagy kevesebbet kapjon, és azt melyik évben.
Most kell vszleg nagy véráldozattal lemondanom egy
fél informatikaóráról, hogy a matekhoz csapjuk. Hova
tegyük a csillagászatot? Épp most sózták a nyakunkba
az etikát, annak a helyére szívesen beraknám. :-)
Vegyünk el rá a földrajztól és a fizikától? Ott nem
tanítják akkora időkeretben, hogy akár összesen
félóráról is lemondjanak, ha nem nekik kell tanítaniuk.
A másik kérdés, hogy hová tegyük? Mondjuk, sikerülne
egy egyéves, egyórás tantárgyat kiharcolni. Ez nagyon
nagy dolog lenne, de fennállna a veszélye, hogy a heti
egy óra szétfolyik, az elkerülhetetlen óraelmaradások
miatt jelentősen csonkul (ha péntek utolsó órába kerül,
akár 20-30%-kal is rossz esetben), és a gyerekek
nem veszik komolyan. Ui. ez az egyórás tantárgyak
sorsa. És melyik évre tegyük? Az évszakokat, a
fogyatkozásokat elég fiatal korban kellene tanítani,
mert egy gyerek műveltségéhez is hozzátartoznak,
és a földrajzot sem értik meg évszakok, égövek
nélkül. A Kepler-törvényekhez már matematikai
és fizikai előképzettség szükséges. Ezt most a
10. évfolyam környékén tanítják. A csillagok
energiatermelését csak a legvégén, az érettségi
előtti hónapokban lehet venni, amikor az atomfizikán
már túl vannak. Ekkor viszont már tanár és diák sem
a kevésbé fontosnak tekintett új anyagra koncentrál.
Tehát nem látom annak a szakmai lehetőségét, hogy
a csillagászat anyagát egy tanévbe zsúfoljuk össze.
Így pedig még nehezebb. Ha lenne ilyen tantárgy,
elsőként jelentkeznék a tanítására. De hogy lehet
megvalósítani?
Teknőc