Dátum: 2001. március 13., 16:42
Feladó: Keszthelyi Sandor --
Tárgy: Csillagaszati ko(szo)nyvismertetesek 34.
SZÉKELY László: A nap magyar kutatója.
Fényi Gyula és a jezsuita természettudomány.
Megjelenik az 1999. augusztus 11-i teljes
napfogyatkozás alkalmából.
Budapest, 1999, MTA Filozófiai Intézete (1054.
Budapest, Szemere u. 10., postacím: 1398.
Budapest, Pf: 594. Tel: 06-1-312-0243), 58 old.
A szerző nem csillagász, hanem filozófus.
Mégis letett az asztalunkra egy alapos,
részletes, élvezetes, jól megírt Fényi Gyula
(1845-1927) életrajzot: gyermekkoráról, a
kalocsai csillagvizsgáló igazgatójáig, beleértve
Fényi megfigyeléseit (napfizikai,
spektroszkópiai, meteorológiai) 1885-1917
között és elméleti munkásságát. Nagyon
érdekesen írja meg a 19-dik század végi
csillagászatunk helyzetét és ebben Fényi
szerepét. Mindezt olyan szakszerűen vezeti
elő, hogy látszik: "évtizedekkel ezelőtt,
középiskolás amatőrcsillagász" volt a szerző.
Nagyon jó illusztrációkat közöl a könyv:
Fényi eredeti napfolt-és protuberancia-rajzait,
amelyek nemcsak tudományos szemszögből
hasznosak, de önmagában esztétikai
szempontból is művészi értékűek!
A kötet bőségesen lábjegyzetelt, további
szakirodalmakat adó. 12 rajz-és képtábláján
több tucat naprajz részletét látjuk. Fényi rajzai
kalandos úton elkerültek Debrecenbe, ott az
MTA CSKI Napfizikai Obszervatórium
munkatársai beszkennelték és az internet által
ma is élvezhetővé tették, a szerző is látta.
De nemcsak egy szimpla életrajzot kapunk
itt. A filozófus szerző még egy nagyívű
gondolatot is elővezet a kötetben. Miként lehet,
hogy a vallásos, hithű katolikus, sőt jezsita
rendi Fényi ennyire alaposan ténykedett a
természettudományok érdekében!? És a többi
csillagász jezsuita: Clavius, Scheiner, Riccioli,
Grimaldi, Secchi (vagy nálunk később Hell
Miksa és Sajnovics János) ? De hiszen az
egyház, a katolikusok, főleg a jezsuiták
üldözték a kopernikánius Galileit!
A szerző 12-13 éves kisgyerek korában
elolvasta Száva István: A hiúz a Napba néz
című Galilei-életrajzát, ami akkor meggyőzte
arról, hogy a vallás és a csillagászat
kibékíthetetlen ellentétben áll egymással.
Nos a szerző felnőtt korában jött rá, hogy
bizony gyermekként megtévesztették, és most
és itt ír arról, hogy a Galilei-mitológia miként
festett a valóságban, a felvilágosodás
időszakában és a " letűnt államszocializmus
szellemi légkörének tudat alatti utóhatásában".
Aki szeretné megérteni a természettudomány
(csillagászat) és a vallás kapcsolatát az
szerezze meg ezt a könyvet, mert fejében a
zűrzavar jócskán letisztulhat.
(KSZ)
Keszthelyi Sándor (Köszö)