Dátum: 2001. március 28., 9:31
Feladó: Keszthelyi Sandor --
Tárgy: Csillagaszati ko(szo)nyvismertetesek 51.
GAZDA István összeállítása:
A magyarországi fizika klasszikus
századai 1590-1890.
Segédkönyv a felsőfokú oktatási intézmények
számára.
Közreműködők: Bodorné Sipos Ágnes,
Szénássy Dóra, Gazda Ákos, Gazda Gergely.
Piliscsaba, 2000. Magyar Tudománytörténeti
Intézet kiadása, TONYO-GRÁF Nyomdai és
Grafikai Stúdió nyomda, 259 old. Ára: 1300 Ft.
MAGYAR TUDOMÁNYTÖRTÉNETI SZEMLE
KÖNYVTÁRA 16., TUDOMÁNYTÖRTÉNETI
BREVÁRIUM. II. kötet.
Kapható a Budapesti Teleki Téka (Budapest,
VIII., Baross u.1. tel: 267-6996), a Custos-Zöld
Könyvesbolt (Budapest, II., Margit körút 7. tel:
212-5191), a Kis-Magister Könyvesbolt
(Budapest, V., Magyar u. 40. tel: 327-7796)
üzletekben.
Gazda István összegyűjtötte, áttekintette,
megrostálta a hazai fizika történetével
kapcsolatban keletkezett írásokat és a
leginkább jó, jellemző, érdekes és fontos 38
ilyen tanulmányt, eredetiben tette ebbe a jó
vastag kötetbe. Az eredeti szövegeket
bőségesen jegyzetelte, mutatóval ellátta: amit
egyetemi segédkönyvként és tanári
segédkönyvként lehet használni.
Na de mi köze ennek a csillagászathoz?
Sokkal több, mint a matematika esetében,
valahogy a fizika még szorosabban,
gyakorlatiasabban kapcsolódott a
csillagászathoz. A kisérletezés, a kutatás is,
de még inkább a fizikát oktatók meg voltak
minden korban "fertőzve" csillagászattal.
Szép tanulmányok szólnak Debrecen és
Sárospatak ( és Erdély) református főiskoláiról,
ahol a fizikatanárok észlelték az égi
jelenségeket, oktatták a csillagászatot, a fizika
szertárak zsufolva voltak (az eszközök
nagyrészt megvannak, leltárukat a könyv is
közli), köztük sok csillagászati észlelő vagy
demonstrációs műszerrel. Igen-igen: a 16--19
században, több helyen, magas szinten
oktatták a fizikán belül a csillagászatot is.
Ebben aztán a jezsuita és piarista egyetemek
(Nagyszombat, Buda ) is élen jártak, különösen
amikor a heliocentrikus világkép 1616-os betiltó
határozatát 1757-ben feloldották.
Egészen megható olvasni, hogy Kováts-
Martiny Gábor a pozsonyi lyceum
természettajz tanára az 1810-es években "az
esti órákban a lakása mellett elterülő ó
temetőbe rendelte tanítványait, hol
messzelátókon mutatta és magyarázta nekik a
csillagokat..." és még sok ilyen megszállott,
csillagászatot szerető és közzétevő ember élt
az elmúlt századokban errefelé és másfelé.
Minderről képet kapunk ebből a könyvből:
tanárokról, diákokról, szertárakról, könyvekről,
jegyzetekről, távcsövekről, észlelésekről. Igaz a
fizikába rejtve, de még izgalmasabb is így
apránként, soronként előbányászni egy-egy
csillagászattal kapcsolatos eseményt.
Sok csillagászkodó név, helyszín, adat van
itt. Egy biztos: Debrecen csillagászattörténetét
ebből az egy könyvből könnyűszerrel meg
lehetne írni.
Jópofák Molnár János 1777-es magyar fizikai
műszavai ( nevetőizmok szükségesek):
a naptól való távollétel (naptávol),
apadt karika (ellipszis),
bújdosó csillag (bolygó),
déli karika (délkör),
egyarányosító karika (egyenlítő),
éjtszakai hajnal (északi fény),
elsőrendű perczenés (perc),
felhős foltok (ködfoltok),
göncöli sark (északi sark),
kecskeszarvi forditó (baktérítő),
ráki fordító (ráktérítő),
inasok (holdak),
jel karika világa (állatövi fény),
közép rendű távollétel (középtávolság),
látó változás (parallaxis),
láttat szerént általmérő mérték (látszólagos
átmérő),
nap makulái (napfoltok),
nehezítő erő (gravitáció),
nem pöckölődő (rugalmatlan),
picinykeség (atom),
pitzint mutató szerszám (mikroszkóp),
üstökös gombolékja (üstökösmag),
üveges cső (távcső),
vezető fentő (vezérsugár),
világhányó (önfényű),
a távullételeknek visszályos duplázatja (a
távolság négyzetével fordított viszonyban),
világosító sugár (fénysugár),
visszarúgás (visszaverődés)
Nagy érdeme, hogy az addig latin vagy német
csillagászati szavakat megmagyarosította, de
azért némelyiket nem kellett volna!
(KSZ)
Keszthelyi Sándor (Köszö)