Dátum: 2001. március 28., 15:14
Feladó: Keszthelyi Sandor --
Tárgy: Csillagaszati ko(szo)nyvismertetesek 52.
BATTA István: A magyar fizikai szaknyelv
fejlődése. A fizikai tudományok hazai
irodalmának története 1867-ig.
Sajtó alá rendezte: Gazda István.
Közreműködtek: Fehér Katalin, Hídvégi
Violetta, Bodorné Sipos Ágnes, Pavelka Éva,
Gazda Gergely.
Piliscsaba, 1999, Magyar Tudománytörténeti
Intézet kiadása, TONYO-GRÁF Nyomdai és
Grafikai Stúdió nyomda, 115 old. Ára: 500 Ft.
MAGYAR TUDOMÁYNTÖRTÉNETI SZEMLE
KÖNYVTÁRA 10/1.
Kapható a Budapesti Teleki Téka (Budapest,
VIII., Baross u.1. tel: 267-6996), a Custos-Zöld
Könyvesbolt (Budapest, II., Margit körút 7. tel:
212-5191), a Kis-Magister Könyvesbolt
(Budapest, V., Magyar u. 40. tel: 327-7796)
üzletekben.
"Adassék elő a physikai tudományok hazai
irodalmának története és magyar műnyelvének
fejlődése 1867-ig" címmel írtak ki 1918-ban
pályázatot, melyet Batta István tanulmánya
nyert meg 1922-ben. A kéziratot visszaadták
neki, hogy kinyomtathassák, de a szerző
elhunyt, mielőtt műve megjelent volna. A kézirat
egyik felét antikváriumban találta meg és
vásárolta meg Gazda István. A kézirat másik
felét Orha Zoltán csillagász egyetemi hallgató
találta meg Batta István rokonainál és hozta
ugyanide. Az ilyenképpen megmenekült és
összeilleszthető kéziratot most először
olvashatjuk nyomtatásban.
A fizikatanároknak szánt, de inkább
nyelvtörténetinek nevezett könyv hemzseg a
csillagászati adatoktól. Elöször latin nyelven
folyt a fizika és a csillagászat oktatása, ezen a
nyelven születtek a kódexek, könyvek,
publikációk. A királyok, főpapok udvaraiban
működő csillagnézők, a középkori
egyetemeken asztronómiát tanítók, a
katolikus, református főiskolák csillagászati
oktatása, később a megépített csillagvizsgálók
felszerelése és az ott folyó kutatómunka mind
röviden említve van a kezdetektől a 19.
századig.
Majd a magyar nyelvű fizikai és csillagászati
történések, könyvek, kalendáriumok, oktatók
következnek. A 16. század közepétől (1538,
1571, 1578 ? ) már magyarul is megjelennek
egyes könyvek, főleg egyes fényes üstökösök:
az 1577-es, az 1665-ös, az 1680-as évben
látott égi tünemények okán.
Aztán jönnek a 18. századvégi
természettudományos szaknyelv
megmagyarítói: Molnár János, Benkő Ferenc,
Pálóczi Horváth Ádám, Benyák Bernát,
Barcafalvi Szabó Dávid, stb. egészen Bugát
Pálig. Minden (ismétlem: minden!) idegen
nyelvű természettudományos (így csillagászati)
szó magyarrá tevői! A szócsinálás (ha nincs rá
magyar szó, majd mi csinálunk!) legnagyobbja
Bugát Pál 1823-1843 között 40.000 darab
természettudományi szónak adott magyar
alakot....."...Többségében kificamított, porrá
zúzott és ezután imígy-amúgy összeragasztott
magyar szavak szánalomra méltó
nyomorékjai"... írták kortársai. Se a diákok, se
a tanárok agya és gyomra nem tudta bevenni
ezeket! A csillagászatot szerencsére főleg
Tarczy Lajos, Hollósy Jusztinián, Vállas Antal
magyarította meg, elég normálisan, habár
vadhajtások itt is előfordultak (lásd: Lebvény-
bolygódok fényhatályossága).
A magyar természettudományban is
kiegyezés történt 1867 körül: kialakult az
idegen és a magyar hangzású szavak
egyensúlya, hivatalos szervek őrködtek: nehogy
egyik vagy másik nézet túlságosan eluralkodjon
a hazai oktatásban.
Jó, elismerem: ez nem tiszta csillagászati
könyv, de ez alapján egyszer valaki bizonyosan
megírhatná: mióta léteznek, ki találta ki azokat
a szakszavakat, melyeket ma is használnak a
csillagászok. Értelmes kutatás, érdekes
olvasnivaló lehetne!
(KSZ)
Keszthelyi Sándor (Köszö)