Dátum: 2001. április 5., 10:26
Feladó: Keszthelyi Sandor --
Tárgy: Csillagaszati ko(szo)nyvismertetesek 62.
KOESTLER, Arthur: Alvajárók.
(Az angol, The Sleepwalkers, 1959 eredetiből)
Fordította: Makovecz Benjamin. Szakmai
szempontból ellenőrizte: Gazda István. A
szerző és Csányi Vilmos bevezetőjével.
Budapest, 1996. Európa Könyvkiadó,
Szekszárdi Nyomda, 811 old., Ára: 1100 Ft.
Kapható a könyvesboltokban és az Európa
Kiadó (1363. Budapest, Pf. 65. tel: 153-2328)
címén.
A szerző Budapesten született 1905-ben
(ugyanazon évben mint József Attila, vagy Kulin
György), a kis Artúr 9 éves koráig itt élt a VI.
kerületben. De aztán a történelem alakulása
világpolgárrá tette az írót és messze sodorta
szülőhazájától. Voltak évtizedek, amikor nevét
se lehetett leírni, így persze műveit sem
olvashattuk. Csak az indexre tett nagy 1941-es
művének címét ismerhettük: Sötétség délben.
Erről joggal hihettük, hogy teljes
napfogyatkozás a témája, pedig: dehogy!
Az Alvajárók című műve viszont teljesen
csillagászati munka: az egyetemes
csillagászattörténet olyan alaposan elkészített,
merészen ívelő, ugyanakkor nagyon
olvasmányos, szórakoztató, regényes leírása,
hogy az ember csak ámul és bámul!
Az emberiség nagy kalandja volt: a
körülöttünk levő világ szerkezetének,
mibenlétének lassú megismerése. Mennyi
csetlés-botlás, mennyi vargabetű, mennyi téves
eszme elővezetése történt meg az évszázadok
alatt?! Még a tudós fejek, az általunk
nagyságokként tisztelt természettudósok,
csillagászok is mennyire butuskák, "alvajárók"
voltak --- ott hevert előttük a lényeg, ott volt a
kezükben a megoldás, megtalálták az
igazgyöngyöt! De nem ismerték fel, kiejtették
kezükből, és lázasan keresték tovább
évtizedeken át!
A babilóniak, az egyiptomiak, görögök, a
rómaiak, a középkoriak, után a reneszánsz
gondolkodók legnagyobbjai (Kopernikusz,
Kepler, Brahe, Galilei) hús-vér emberekként
lépnek itt elénk. Eddig talapzaton álló kő-vagy
ércszobrok voltak ők, de szimpatikusabbak is
így, ahogy ebben a könyvben vannak: emberi
mivoltukban. És azért (ha lassan is, ha sok
kinlódással is) összehozták a világegyetemünk
helyes képét.
A vaskos, nagyon részletes, sok új
információt adó könyvről nem kell többet írni.
Tessék elolvasni, elgondolkodni, szórakozni
ezen a regényes csillagászattörténeten! Biztos,
hogy mindenkinek mást ad. De bizonyos, hogy
mindenki másként fog vélekedni a
csillagászatnak a tudományban, a világban, a
kulturában betöltött szerepéről akkor amikor
elolvasta ezt a kötetet.
Idézet a Meteor 1997.évf. 3. szám
52.oldaláról: "Koestler ezt a művét 1958-ban
fejezte be, első kiadása 1959-ben jelent meg.
Magyarországi kiadására bőven lett volna idő,
ám lehetőség -- nyilván a szerző személye
miatt -- nem adódott. Köszönjük a kornak és a
közreműködőknek, hogy megérhettük magyar
kiadását".
(KSZ)
Keszthelyi Sándor (Köszö)