Dátum: 2001. május 6., 21:10
Feladó: Posztobanyi Kalman --
Tárgy: Re: Goncol
Sziasztok!
SzGyula irta:
>Ebben a fogalomkorben a "Go:nco:l" szorol
>lehanthatjuk a nepnemzeti, sot,
>osturani taltos-romantikat.
Minek? Különben is érdekes adalékot találtam
a témához. Dunaszerdahely környékén található
Göncölkarcsa (Kostolné Krac<any).
Talán itt élt Göncöl? Idézem a forrásomat:
A 20. század harmincas éveiben Karcsay
Miklós több újságban is közzétette a csallóközi
Karcsa falvak keletkezésével kapcsolatos
néphagyományt. A pozsonyi Híradó c. lap 1930.
évi decemberi számaiban Csallóközi népmondák
és hagyományok című írásában elmondja, hogy a
népemlékezet szerint a hét vezér egyikének,
Kundnak a fia, Korczan, miután a Bodrogközben
létesített egy Karcsa falut, a Csallóközben telepedett
le, s itt alapította a maga, valamint vitézei részére a
róla nevezett Karcsa helységeket. De idézzük szó
szerint a szerzőt:
“ ...A néphagyomány szerint Korczan dédunokája
Barch, “karchas”, azaz bírói méltóság viselője volt,
kinek emlékét a hajdani Barcs folyó neve őrzi,
mely ma már úgyszólván csak holt medre az egykori
folyónak. Barch fia Göncöl táltos volt, ki a monda
szerint már István fejedelem korában élt, mint a
csallóközi pogányság utolsó képviselője és főpapja.
A nép még ma is prófétaként tiszteli és azt tartja
róla, hogy az etrekarcsai Máglyadomb nevű hajdani
berekben mutatta be a Hadúrnak a fehér ló áldozatát
és tüzes szekéren ment az égbe, hol csillaggá
változott - Göncöl szekér csillagzat - mikor megtudta,
hogy testvére Mogor, a szent király - István - mellett
harcolt és győzött a pogány magyarok ellen.
Mogor ezért sok földet kapott a mai Nagymagyar
vidékén. Ez a néphagyomány a legutóbbi időkig
fennmaradt a karcsaszéli lakosság közt, s hogy
őseredetű, mutatja az is, hogy a Somogyi és a Bartal
család közt 1543-ban folyt határperben kihallgatott
tanúk vallomásai szintén ezen hagyományra hivatkoznak.
Karcsaszélen és vidékén a keresztény vallás csak
nehezen bírt gyökeret verni, s úgy látszik, titokban
nagyon sokáig gondoltak vissza az ősi hitre és utolsó
képviselőjére, Göncöl táltos legendás alakjára, mint
ezt valószínűvé teszi az a körülmény, hogy a
Karcsaszélen sok pogány sírt találtak, s a hagyomány
szerint Göncöl utódai továbbra is pogány hangzású
neveket viseltek, mint Dubur, Bella, Buzád, Belud,
kiknek létezését igazolják a hagyományokon kívül a
földrajzi nevek is: Barcs folyó, Göncölkarcsa, Dobori
major, Doborgaz, Beleháza, Buzad földje, Beludkarcsa.
A legrégibb okiratok a 13. század első feléből maradtak
fenn, s az azokban említett nemes karcsai törzsek a
hagyomány szerint Korczan nemzetségének ivadékai,
míg a mellettük várjobbágy sorban élő törzsek a
nemzetség hadinépének utódai, s mint vitézi renden
lévők, a pozsonyi vár szolgálatába szegődtek, s földjeik
is a vár birtokaiból nyertek kiegészítést. A régi iratokból
értesülünk arról is, hogy a tatárjárás idején a karcsai
nemesek törzsfőnökei voltak Karcsai Buzad és Remig
comesek, az előbbitől a Bartal, utóbbitól a Karcsai család
ágazott le, a várjobbágy törzsek közül pedig a Lukács,
Görcs, Gencs, Olgyay Magyary, Csenkey és egyéb
családok származtak. Idők folyamán a szállásokból
helységek keletkeztek, s birtokosuk neve szerint való
megkülönböztetéssel voltak jelölve.”
Eddig az idézet, sőt az idézett idézet. Ha hitelt
adhatunk neki, akkor éppen most ezeréves
a (Nagy)Göncöl aszterizmus.
Üdv:
Kálmán