Dátum: 2001. május 11., 9:09
Feladó: Keszthelyi Sandor --
Tárgy: Csillagaszati ko(szo)nyvismertetesek 95.
HAWKING, Stephen --- PENROSE, Roger:
A tér és az idő természete.
(The Nature of Space and Time, 1996-os
eredetiből) Fordította: Both Előd. Lektorálta és
szerkesztette: Abonyi Iván.
Budapest, 1999. Talentum Kiadó, Borsodi
Nyomda Kft. 191 old. Ára: 1490 Ft.
Isaac Newton Intézet előadás-sorozatok.
Kapható a könyvesboltokban, és a Talentum
Kft. (1133. Budapest, Gogol u. 17. tel: 1/349-
8346) címén.
A nagy vita 1927-ben tört ki az Einstein
vezette konzervatívok (Schrödinger, Broglie), és
Bohrék (Heisenberg, Pauli, Born) között,
utóbbiak az újszerű kvantummechanika hívei
voltak. A nagy kérdés, amelytől függött világunk
szerkezete, amely eldöntötte Világegyetemünk
keletkezését, felépítését, így hangzott:
megdöglik-e Schrödinger macskája, vagy sem?
Csak a laikusok hihették, hogy ez a
probléma megoldódott, pedig a fizikus
társadalmat megosztó izzó feszültség
évtizedek óta a hamu alatt parázslott. Ezért
1994-ben Cambridge-ben újra hat hónapig tartó
vitát folytatott ez ügyben az Einstein-párti
Penrose, és a Bohr-párti Hawking. És mi volt
most a fő kérdés? Igen: vajon megdöglik-e
Schrödinger macskája? (Aki azt hiszi, hogy én
hülyéskedek, nézze meg a könyvet, a mutató
szerint a "Schrödinger-macskája" kérdés a 97,
98, 99, 137, 139, 150, 168, 171, 175, 176
oldalakon részletezve van!)
Igen kérem: Univerzumunk legnagyobb
problémáját, minden titok megfejtését rejtették
ebbe a szegény (70 éves) macskába. A dolog
úgy áll, hogy Bohr-Hawking szerint a világ
alapvetően a kvantummechanika szerinti, az
események határozatlanul, kiszámíthatatlanul
történnek, Isten egy szerencsejátékos, és a
fizikában semmi sem biztosan, csak bizonyos
valószínűséggel történik. Viszont a vaskalapos,
konzervatív Einstein-Penrose szerint, ezen
világot világos, egyértelmű törvények irányítják,
ezek időben előre-és visszamenően biztos
eseményeket jelentenek, Isten nem egy
kockázó szerencsejátékos.
Hawking és Penrose felváltva tartotta
előadásait, egymásra is reagálhattak, a
hallgatóság is feltehetett kérdéseket. A könyv
ezt a vitát örökítette meg. A vita nagyon magas
(hő)fokon zajlott. Jómagam a felét se értem.
Csak azt, hogy miről is van szó: megismerhető-
e a Világegyetem, amelyben éppen élünk?
Megtudhatjuk-e mi fog történni benne?
Természettudományunkkal kikutatható-e
milyen volt ez a leges-legkorábbi állapotában?
Káoszban élünk-e, vagy Rendben?
Vulgárisabban: mi ez a kupleráj körülöttünk?
Kicsit fizika, és kicsit matematika ez.
Nagyrészt csillagászat, vagy olyan nagyméretű
objektumokkal foglalkozik fizikus szemmel,
melyeket a csillagászok vizsgálnak: csillagok,
galaxisok, fekete lyukak, gravitációs terek,
ősrobbanás, szingularitás, Minkowski-tér,
pulzárok, háttérsugárzás, stb.
Kicsit tiszteletlen voltam korábban
Hawkinggal. Itt elemében van, sziporkázik,
sokat gondolkodhatott ezeken a kérdéseken,
komoly kutatásokkal is szolgálta a tudományt --
- de látom, hogy szívesen teszi humorával
elviselhetővé ezeket a nehéz kérdéseket.
Penrose nyugodtabb, szerepe szerint ő a
konzervatívabb, aki elfogadja a Platontól
Newtonon át Einsteinig ívelő, hagyományos
természettudományos gondolkodást. Szépen
hagyja, hogy a másik teremtsen itt újszerű
fizikát. Ha tud!
És, hogy ki a győztes? Nos a furcsaság:
éppen a konzervatívabb nem tud mit kezdeni a
kezdeti szingularitással, ott törvényei azt
mondják: a törvények nem érvényesek. És
éppen a határozatlanabb elvet vallók képesek
ezekben a nagyon extrém viszonyok (fekete
lyukak, ősrobbanás pillanata) esetén
konkrétumokat leírni. Nagyon szépen leírható
tehát a fekete lyukba hulló fekete macska
sorsa...!
(KSZ)
Keszthelyi Sándor (Köszö)