Dátum: 2001. június 11., 11:12
Feladó: Keszthelyi Sandor --
Tárgy: Nem volt eszlelo amatorcsillagasz!
Nem volt észlelő amatőrcsillagász.
De mégis igazi amatőrcsillagász volt!
Fiatal korában profi csillagászként kezdett,
sikeresen ténykedett ott is. Ám később az
elefántcsont-toronyból szorításából kijött
közénk.
Negyven évesen úgy érezte, hogy a
csillagászat szépségeit másokkal, az
érdeklődőkkel, az egyszerű emberekkel is jó
lenne megosztani. Legalább lássanak annyit,
amennyit Galilei látott. Aztán ha valaki annál is
többet lát az égen jobb távcsövében: az még
százaknak, ezreknek adhassa át ezt a
csodálatos élményt.
Ezért megszervezte a hazai
amatőrcsillagászok mozgalmát, hogy ezrek,
tízezrek fertőződjenek meg a csillagászattal, a
saját szemükkel, pláne a saját távcsövükkel
lássák az ég szépségeit.
Csillagászati egyesületet, ismeretterjesztő
lapot, észlelőlapot szervezett. Távcsőtükrök
ezreit csiszolta a saját kezével. Bemutató
csillagvizsgálók alapítását segítette,
műszereket szerzett nekik, figyelemmel kísérte
sorsukat. Ismeretterjesztő könyvek tucatjait,
cikkek százait-ezreit írta nagypéldányszámú
lapokba. Járta az országot: felkereste a
szakköröket, amatőr csillagvizsgálókat,
távcsőtulajdonosokat. Egyszemélyes
"levelezőlistát" működtetett: a sokszáz-sokezer
hozzá érkezett levélre postafordultával
válaszolt, akár szakmai tanácsról, akár okulár
megrendelésről, akár a legegyszerűbb
kérdésről (Itt nyaralok a Balatonnál. Milyen
irányban láthatom az Orion csillagképet?) volt
szó. Nem nézte le az egyszerű érdeklődőket,
sőt szerette őket.
Persze munkahelye volt, intézetében dolgoznia,
ügyintéznie kellett. Családja volt, a
gyermeknevelés neki is napi feladatot jelentett.
Csak mellékesen foglalkozott azzal, ami nem
volt neki munkaköri kötelessége: minnél több
távcső, szakkönyv, csillagtérkép,
csillagvizsgáló, szakkör legyen ebben az
országban. Hogy a napilapokban és
folyóiratokban ne az áltudományok, hanem a
természettudományok legyenek olvashatók.
A munkahelye, a családja, az
amatőrcsillagászat ügyeinek napi intézése
mellett sajnos már nem jutott az
amatőrcsillagászatra ideje és ereje. Ha egy
vidéki csillagda avatásából, vagy előadásából
fáradtan visszaérkezett: még megcsiszolt pár
távcsőtükröt, vatta közé csomagolt néhány
segédtükröt, megválaszolt tíz levelet, megírt pár
cikket: amíg az álom el nem nyomta az
íróasztala mellett. Nem ment ki észlelni: nem
meteorozott, nem változózott, nem is tudta mik
azok a "mély-egek", nem rajzolta a Marsot,
vagy a Hold krátereit.
De nyugodt volt, mert tudta, hogy éjszakánként
amíg ő maga nem észlel: szerte az országban
letolják a magáncsillagdák tetejeit, forognak a
távcsövek, élesítik az okulárokat, fotózzák vagy
rajzolgatják a látványt észlelő
amatőrcsillagászok százai. Legjobban ezeket a
lelkes észlelősrácokat szerette, mert tudta,
hogy általuk minden éjjel újabb százak
ismerkednek meg a csillagászattal.
Nem volt észlelő amatőrcsillagász. De igazi
amatőrcsillagász volt. Szülővárosának főterén,
a református nagytemplom előtt avatták fel
bronz mellszobrát június 9-én délután. A
megjelentek boldognak látszottak, de mégis
könnyezve énekelték a Székely-himnuszt.
Ha ezt megérhette volna! De hát Ő csak 1905-
1989-ig élhetett közöttünk!
Keszthelyi Sándor (Köszö)