Dátum: 2001. június 12., 8:33
Feladó: Muntag Andras --
Tárgy: Dobsonteszt
(Harmadik nekifutás)
Csütörtökön hoztam el Bozsoky Janitól a Dobsont,
szombaton este teszteltük a Népligetben. Ennek tapasztalatait
szeretném megosztani a kedves olvasókkal.
A távcső nem tartozik a hordozható kategóriába, a tubus
10 kg, de jó a fogása. A sámli 11 kg, és persze nem kényelmes
cipelni (nem is erre készült). Természetesen nem az
obszervatóriumban tartjuk: egyrészt nincs obszervatórium,
másrészt a távcsövet a Ligetben ellopnák. Táborozni, vagy tö
bb
órás észlelésre autóval jól szállítható, ha befér: a t
ubus hossza
bruttó 111 cm, átmérője 23 cm ill. a sámli talpátmérője 67
cm,
magassága 47 cm.
Mechanikailag igényes munka, szép matt fekete színű,
belül homokfúvott alumínium csőben a segédtükör négyágú
távtartón függ. A főtükör a talpnál bontható, ha tisztít
ásra,
újragőzölésre kerülne sor. A kihuzat simán forog, az 50 mm-es
átmérőjű foglalatban hozzáadott adapterrel a szabványos 31,7 m
m-
es okulárokat tudja fogadni. (A teszthez 32-es Meade Super
Plössl-t és Barlow kétszerezőt, 9-es Soligort továbbá egy 8-24
-es
Vixen Zoom-ot használtunk.) A tubus kiegyensúlyozása jó, a
danamit “pogácsákon” könnyen billenthető, s a választott állá
sban
jól megmarad. A teszt során derült ki, hogy azért indulásnál
“zökken”, ami néha a csillag elvesztéséhez vezetett. Ezen azért
majd gyakorlattal javíthatunk. A sámli forgása is megfelelően sima
.
A főtükör 200-as, fókusza 1000 mm-es (nem mért adatok,
mint ahogy a diffrakcióhatároltságot sem tudom, majd talán
egyszer azt is megmérjük). A kitakarás 22%-os, azaz a szokásos:
nem zavaróan nagy, de nem is törekszik minimális hatásra.
Nekünk jó. Van hozzá keresőtávcső is, de arról inkább ne
beszéljünk. A kereső felerősítése viszont jó, a beállíth
atóság is
minden igényt kielégítően bonyolult és pontos.
A tesztet nem zavartuk meg a jusztírozás kipróbálásával.
(A műszer jól bírta az utazásokat. Többször ellenőriztük a
teszt
előtt a tükrök jó beállítottságát, s úgy érzem, nem já
rtunk el
hanyag módon.) A teszt körülményei izgalmasak voltak. Nem a
kedves kóbor és korcs kutya miatt, s nem is a rendőrök és
polgárőrök vagy a hajléktalanok okoztak izgalmat, hanem a felhők
,
amelyek minden ilyen kitüntetett esetben - az alkalomhoz illően
nagy számban - megjelennek. Már világosban is izgulhattunk,
aztán egyre fedettebb lett az ég. Kb. 1-1,5 óra múlva hirtelen
megindult a szél, s egyre jobban szétrázta a felhőtakarót. A
felhőlyukakban aztán megkezdődhetett a kutatás. Persze ez is
csak fokozta a játék izgalmát: egy-egy beállásra nem maradt sok
idő, mert jött a lyuk után a következő felhőtömeg. És igy
tovább...
A csillagteszt (a fókuszon túl és innen), amelyet a Vegán
és az Alcoron is elvégeztünk, igen jó eredményt adott: a gyűrű
k
szép szimmetrikusan sorakoztak. A csillag fényessége és színe
mindkét esetben kielégítő volt: a Vega szépen vakított,
sárgásfehér színe gyönyőrűen érvényesült, az Alcor ped
ig a
Mizarral együtt még sárgább volt. Az utóbbi esetben a kettőstő
l
délre található egy négy csillagból álló derékszögű há
romszög,
amelynek leghalványabb (10,3 mag) tagja is élesen látszott. (Azért
persze nem vadásztunk határmagnitúdócsúcsdöntésre alkalmas
csillagokra!) A bolygóteszt nem volt sikeres, mert a Marsot csak
pillanatokra láttuk, s mire ráálltunk, kevés idő maradt a teszt
kellően nyugodt elvégzésére. (Nem tűnik rossznak az, amit
láttunk.) A végül elcsípett M57 vadászata és képe is tanulsá
gos
volt. Először is: meg kell tanulni a Dobsonnal való csillagkeresés
technikáját (két mozgás fél kézzel). Másodszor is: a Newton
még
akkor is képfordító, ha az ember ezt elfelejti. Harmadszor is: ha
nem jól választja meg az ember a keresőcsillagokat, akkor bizony
több látómezőnyit is “utazhat vakon”. Negyedszer is: ha több a
felhő, mint a lyuk, izgulhatunk, hogy mennyire mozdult el a
látómezőben csillag a felhő alatt. Ötödször is: hogyan ismer
ek fel
egy objektumot, ha azt csak profi asztrofotókon láttam? Azaz egy
teszt nem csak a műszerről szól, hanem rólunk is.
Szóval végül sikerült, és mondhatom, megérte. Halványan
ugyan, de még a 9 mm-es okulárral is tisztán és határozottan
láttuk a Gyűrűs ködöt. Igaz, ebben sem gyönyörködhettünk
sokáig,
de úgy csomagoltuk össze a holminkat, hogy nem volt kár a
beszerzés nehézségeiért, és nem utoljára álltunk a szabad é
g alatt,
felfelé bámulva. A tesztet még sokszor meg szeretnénk ismételni.
Adja a csillagászok istene, hogy a felhők is úgy akarják.
Budapest, 2001. június 10.
Muntag András