Dátum: 2001. június 12., 13:56
Feladó: Keszthelyi Sandor --
Tárgy: Mikrometeoritozas
Ha már megszólíttatott az Öreg Bajnok:
Valóban nagy divat volt az 1973-1985 közötti
években a mikrometeorit figyelés hazánkban.
Egyáltalán akkoriban nagyon lelkes
meteorészlelő munka folyt, talán a
legnépszerűbb téma a meteorok figyelése volt.
De az észlelők borult időben nem tudtak mit
csinálni, és akkor "találták ki" azt, hogy a
csapadékvízből (télen hó, máskor eső) kell
gyűjteni a benne lapuló parányi meteorikus
port. Mert állítólag a Föld felsőlégkörébe jutó,
és onnan lejjebb hulló szemcséken
kondenzálódik ki a felhőzet és a csapadék, így
minden vízcsepp közepén ott egy pici meteor.
Ennek az volt a módszere, hogy kiraktak egy
műanyag tálcát a szabadba az eső kezdetén,
és a végén beszedték. Fel kellett írni az
"észlelés" kezdetét, végét, a tálca méretét, a
csapadék mennnyiségét stb. A tálcába esett
csapadékot itatóspapíron átszűrték. A
fennmaradó "kosz" maga a világűrből érkezett
kézzelfogható meteoritanyag volt.
Vagy nem!
A begyűjtött anyag 1/7 része vasmeteorit volt,
ezt mágnessel kiszedték. Elemezni lehetett:
meg kellett számolni hány pici, fekete
vasszemcse maradt a papíron. Ezt a
darabszámot kellett beküldeni. Szép országos
statisztikát lehetett ebből csinálni. A 6/7 rész
kőmeteorit anyagot ki kellett dobni.
Bár végül a vasmeteorokat is kidobták az
észlelők. Igaz voltak, akik mikroszkóppal
vizsgálták, rajzolták, fényképezték a
szemcséket (Majtényi Zsolt, Csiszár Tibor,
Hardi Ferenc, Lakatos István, és mások).
Népszerű téma volt ez, sokan csinálták, a
Meteor közölte is az adatokat. Aztán egyszer a
hitetlenkedők lettek többen ("Ez csak
szemét...!" "A legtöbb mikrometeorit
Salgótarján, Dunaújváros, Miskolc -vasművei -
környékén észleltetett...!"), és ez az
észlelésmód kikopott a mozgalmunkból. Talán
komolyan átgondolva: újra fel lehetne éleszteni!
Ennél részletesebb és hangulatosabb
élmények is voltak, de erről majd a nyári tábori
tábortűz mellett lehet tovább legendázni.
Keszthelyi Sándor (Köszö)