Dátum: 2001. június 17., 18:36
Feladó: Bozsoky János --
Tárgy: Keresotavcsovek es technikak
Sziasztok!
Nem olyan régen felmerült az a kérdés, hogy mekkora keresőtávcsövet
használjunk a távcsövünkhöz. Nos a teljesen szubjektív véleményem a
következő. Mindenki saját ízlése szerint szereljen fel távcső tubusára
kereső távcsövet. Számomra egy kereső az szó szerint kereső. Azaz megtalálni
az objektum pontos vagy hozzávetőlegesen pontos helyét az égen. Az már
megint egyéni ízlés dolga, hogy valaki szeretne e többet látni, már magával
a k.távcsővel is. Aki igen az szereljen nagyobbat, akinek nem fontos, csak
tájékozódni kíván az bőven megelékszik a kisebbel is vagy nem szerel fel
semmit. A régi 150/740-esemen
egy 5x 30-as k.t volt. Bőven megfelelt számomra a feladatra. Például
legelőször amíg nem láttam egyszer sem az M31-et (Andromeda galaxist) addíg
fontos volt, hogy a jól párhuzamosított keresőnek a közepén ott legyen
láthatóan az objektum és belenézve a fő műszerbe, azt is ott lássam. Egy idő
után már
hozzászokott a szemem a halovány objektumokhoz és sacc/kb-ra is be tudtam
állítani az objektumokat. Pl Ágasváron Ernő 350/2100 (?) as Newtonjával a
Perseus - ikerhalmazt kerestem meg és a 10x 63-as(?) keresőben jött látvány
sem volt kutya. A 150/600-as hordozható Newtonomon például nincs is
keresőtávcső. Már nem vált fontossá. Szabó Gábor 152/533-as parallaktikus
távcsövén
sincs kereső. . Először furcsa volt és meg is kérdeztem tőle, hogy hogyan
találsz te így meg bármit is odafönt ??? Ernő 200/1500-as (?) Dosonján
sincs, mégis villámgyorsan megtalálja, amit akar
Majd 1 év múlva már én sem használtam :-))))
Minden attól függ, hogy olyan helyzetbe tudom e hozni a tubust, hogy
rálássak a tubusra hosszában kényelmesen és így is tökéletesen megtalálok
bármit. Nos (más rendszereket nem leszólva!!!) pontosan ebben látom a
vizuális észlelés szépségét, hasznát. Hogy az ember koordinátoros mechanikák
nélkül is tökéletesen tájékozódik az égen és tudja, ismeri az eget. Egy
váltózó csillagokat becslő amatőr vagy profi :-) pontosan azért ismeri
bikából az eget, mert "rákényszerül" arra, hogy ISMERJE az eget. Ezek után
már
biztonsággal ellavíroz akármerre. Persze nehezen megtalálható objektumok,
kihívások mindíg is lesznek. Ez így van jól!
Legelső alkalmakkor nagyon nehéz bizonyosan tudni, hogy hol jár az ember az
égen. Ezt én soha sem felejtem el és tudom, milyen nehéz egy most kezdő
amatőrnek. Ha kb 100-150x-es nagyításon állítjuk be a kereső és fő
távcsövünk párhuzamosságát, akkor nagyon pontosan és gyorsan megtalálhatjuk
a keresett objektumokat. Véleményem szerint még az sem fontos, hogy van e
szálkereszt vagy nincs a keresőben. A jó koordinációt segítheti a távolság,
aránybecslésekben az, hogy megbecsüljük, hogy "na az a fényes csillag
szerintem a kereső látómezejének közepén van" Belenézünk 150x-en a nagyba és
JÉÉÉÉ
ott van a LM közepén a kívánt célobjektum! Ez sokszori gyakorlásra jól fog
menni. Nekem pl akármekkora távcsőre elég egy 8x20 vagy 10x 25-ös kereső.
Úgy szoktam keresgélni, hogy az egyik szememmel az eget a másikkal a
keresőben az eget nézem. Amikor mindkét szemem ugyanarra a helyre néz,
(egyszerre)
biztos, hogy jó helyen járok. Először kis nagyítást használva győződöm meg
arról, hogy tényleg ott van e a nyílthalmaz vagy akármi. A halványabb
objektumok megkeresése még a tapasztaltabb észlelőknek is jó kihívás! Ez így
van rendjén. Minden csak gyakorlat és érzés kérdése.
Összesítve: Bármilyen paraméterű keresőt is használjunk a legjobb kereső az
ember maga :-)))). Minden csak felfogás és a körülményekhez képest való
technika kérdése. Amikor megtalálunk valamit az égen és részletes térképre
ellenőrizve bizonyosak vagyunk, akkor onnan szépen csillagról csillagra
haladva bármit megkereshetünk. Ne várjuk el a segédeszköztől, hogy azt
tudja, amit a fő műszer. Amint elvégezte dolgát, onnantól "feleslegessé"
válik.
Remélem sikerült hasznos infóval ellátnom néhányótokat. Szívesen tettem!
Jó észlelést és keresgélést kívánva: János
Kaposvár: 2001. 06. 17.