Dátum: 2001. július 17., 11:40
Feladó: Balaton László --
Tárgy: Az I. Kiskun-Neptunusz Csillagaszati Eszlelotabor osszefogl...
Kedves hazai amatőrök!
Tegnap véget ért a Kiskun Csoport és Neptunusz Am. Csill. Kör
első regionális csillagászati tábora. A pozitív visszajelzések,
a nagyszámú érdeklődő mind azt bizonyította, hogy szükség
van a regionális csillagászati ismeretterjesztésre, a helyi
amatőrök összefogására.
A tábort nagy munkával készítettük elő, az egyedüli
szervezésen kívül álló tényező az időjárás volt.
Szerencsére mind a négy nap kitűnő időjárásban volt
részünk. A Solt és Harta között félúton elhelyezkedő
Kalimajorba (Teleki-Kastély) szervezett táborba elsősorban a
régióban élő amatőrcsillagászokat vártuk, így országosan
nem hirdettük meg az eseményt. Így is szép számmal gyűltünk
össze, a regisztrációs ív szerint 45 fő fordult meg a négy
napos rendezvényen. A jelenlévők nagy része sátorral érkezett
és általában júl. 13. péntek délutántól vasárnap
délutánig tartózkodott a helyszínen. Tizenegy nagy távcső tette
lehetővé a mind teljesebb észlelést és a tapasztalatszerzést.
Mint írtam, nappal az időjárás kegyes volt hozzánk: a 30 fok
feletti meleget a helyi strand medencéjében igyekeztünk
csillapítani. Az első két éjszakán azonban a párás levegő
és a vonuló fátyolfelhők miatt csak a fényesebb objektumok
észlelésére vállalkozhattunk. Pénteken így is lencse-, illetve
tükörvégre került az időszak fényes üstököse, a C/2001
A2 LINEAR. A vonuló felhőzet miatt csak hajnali 3 óra után
sikerült észlelni, amikor már a kb. 45 %-os hold is fenn volt. A
fényes égi háttér előtt egy kis szemmeresztgetés után így
is sikerült észrevenni az üstökös diffúz pacáját. Ezen az
éjszakán megnéztünk néhány "kommersz", fényesebb mély-ég
objektumot (pl. M57) és jobb híján a Hold terminátor közeli
területeiről készítettünk rajzokat. A párásabb,
észlelésre nem alkalmas időszakokat vidám, közös
gitározással, énekléssel ütöttük el.
Szombati napunk pihenésssel, fürdőzéssel és egy érdekes
látogatással folytatódott: a solti rádióadót és a tornyot
látogattuk meg. Ámulattal töltötte el a legtöbb látogatót,
hogy a kezünkben tartott fénycső a torony közelében bizony minden
fizikai összeköttetés nélkül világít a nagy mennyiségű
elektromos hullám hatására.
Aznap este még több résztvevővel (pl. a dunaújvárosi csoport is
képviseltette magát), távcsővel és lelkesedéssel
készültünk az észlelésre. Az ég kicsit jobb volt, mint
előző este, de a felbukkanó cirrusok miatt néha szüneteket
kellett tartanunk. Csővégre kerültek az Mars, az M13 gömbhalmaz, az
M27 Súlyzó-köd, az M57 Lyra gyűrűsköd és "természetesen" a
fényesedő üstökös. (A három nap párhuzamos, több
távcsővel történt üstökösészleléseinek leírását
hamarosan elküldjük a Meteor rovatvezetőjének.) Nagy élményt
jelentett, hogy a diffúz paca környező csillagokhoz viszonyított
elmozdulását a megfigyelés ideje alatt határozottan
érzékeltük. Hajnali fél háromkor a kelő hold hatására
fényesedő égi háttér és a rengeteg szúnyog miatt
szétszereltük a távcsöveket és lepihentünk.
Vasárnap a kánikula sok környékbeli embert arra ösztönzött,
hogy a kalimajori strandon hűtse le magát. Egy hirtelen ötlettől
vezérelve összeszereltük a 150/2250-es Zeiss Meniscast és kb. 150
fürdőzőnek rögtönzött napbemutatót tartottunk. A két
órás távcsövezés alatt sokan rácsodálkoztak a Nap foltjaira.
Főleg a fiatalok furcsállták: csillagunk nem is olyan tökéletes,
"szeplőtelen", mint gondolták.
A vasárnap délután a hétfői munkakezdés miatt sokak számára
a táborozás végét jelentette. Aznap estére már csak kb. 25
fő maradt a helyszínen. A délutáni időjárás is ijesztgetett
bennünket: elkezdett felhősödni. Azonban hamarosan kitisztult, és
az esti vacsora után a helyszínen még sohasem tapasztalt csodálatos
égbolt várt minket: a Tejút csillagai sziporkáztak, a
Scutum-felhő vakított, a Pegazus négyszögében számtalan csillag
volt megszámolható...
A 6 meghívott kecskeméti általános iskolás gyermeknek elkezdtük
mesélni az égbolt csodáit. Elmeséltem, hogyan találják meg a
Sarkcsillagot, mi a Tejút, megmutattam az ismertebb csillagképeket: a
Kis- és a Nagygöncölt, a Hattyút, a Lantot, a Cassiopeia-t és a
Pegazust. Kipakoltuk a távcsöveket a kijelölt észlelőrétre és
lekapcsoltattunk minden világítást, hogy teljes legyen a
sötétség. Most jött az észlelés java. Először rövid
előadás keretében bemutatót tartottunk a gyerkőcöknek, majd a
saját örömünkre észlelünk. Aznap este minden összejött: az
ég legelső produkciója egy hatalmas, hosszú és fényes
tűzgömb volt. A meteor kb. 2-2 és fél másodpercen keresztül, 50
fokon keresztül haladt az égen, a Pegazustól a Scutumon át kb. a
Skorpióig tartott a nyomvonala. Fényességét -6 magnitúdóra
becsültük. Többen hanghatást is hallani véltek. (Én csak a
megfigyelők meglepődést tükröző morajlását hallottam...
:-)) A meteor középtájban kicsit elhalványodott, majd újra
felfényesedett és több másodpercig tartó nyomot hagyott.
Később még több, -1, -2 és ettől halványabb, de látványos
hullócsillagot láttunk, aminek főleg a fiatalok örültek nagyon.
A gömbhalmazok típuspéldáját a kitűnő 200/1185-ös Dobson
távcső teljesen csillagaira bontotta. Még a mi lábunk is földbe
gyökerezett a látványtól, nem csoda, hogy a fiatalok is alig
várták, hogy a távcsőbe pillanthassanak. Az M11 Vadkacsa-halmaz
szintén fantasztikus látványt nyújtott, az M31-32 pedig csak úgy
vakított a távcsövekben. A későbbiekben a távcsövet és a
szúnyogriasztót váltogattuk egymás között, de kitartottunk.
Következett az M27, a khi és h Persei ikerhalmaz, az M26, a csillagaira
bontott, gyönyörű M3 gömbhalmaz (CVn), majd a ritkán észlelt
Ophiucus-objektumok: az M10 és az M12. A Pegazus M15 gömbhalmaza
elsőre nagyon tömör szerkezetű volt, és nagy nagyítással sem
sikerült csillagokra bontani. Simon Attila 114/900-as Newtonjával
ezután a nehezebben megtalálható, 13,3 magnitúdó fényességű
NGC 7331 galaxissal próbálkozott. Hosszas keresés után meg is
találta az elnyúlt alakú spirált. Az est krémje
amatőrcsillagász körünk névadója, a Neptunusz volt. A távoli
bolygó még nagy nagyítás (200-300x) mellett sem volt korong
alakú, de kék színe egyértelmű volt. Az Uránusz kis fehér
csillagként volt megfigyelhető, szintén a Bak csillagképben. Nagy
nagyítással éppen hogy észre lehetett venni
különbözőségét a közelében látható csillagoktól.
Eközben többször és több műszerrel is észleltük a már
említett üstököst. Észrevettük, hogy az üstökös
rendelkezik csóvával. Mivel nem voltunk biztosak a dolgunkban,
mindannyian feljegyeztük a csóva irányát. Az eredmény: PA210
irányban mindannyian láttunk csóvát, kb. fél-egy fok hosszan. A
három nap alatt tehát jelentős elmozdulást és változást
figyelhettünk meg az égitesten.
A legnagyobb jutalom számunkra, szervezők számára az volt, amikor
több résztvevő is sajnálkozott: "Én még nem akarok hazamenni!"
A visszajelzések alapján bátran állíthatom, mindenki nagyon
jól érezte magát, sok tapasztalattal, távcsőépítési
tippekkel, új ismerettel, baráti kapcsolatokkal gazdagodott és
kikapcsolódva, lebarnulva térhetett haza.
Köszönetet kell mondanom minden tagnak, hiszen a tábor a csoport
összefogása nélkül nem jöhetett volna létre. Mégis, külön
ki kell emeljek néhány különösen aktív szervezőt.
Köszönjük Lang Péternek és Vén Istvánnak az anyagi és
természetbeni segítséget, Wéber Helgának a finom ebédeket,
Simon Attilának a napközbeni csillagászati vetélkedő
lebonyolítását, a Kecskeméti Planetáriumnak a folyamatos
elméleti és gyakorlati (távcsőkölcsönzés) segítséget,
valamint a Teleki-kastély alkalmazottainak a készséges
rendelkezésre állást.
Jövőre ugyanitt, ugyanígy, még többen!
Hasonló élményeket kívánva mindenkinek:
Üdvözlettel: Balaton László
MCSE Kiskun Csoport
helyettes vezető
http://kiskun.mcse.hu
Solt, 2001. július 17.