Dátum: 2001. július 18., 0:09
Feladó: Tepliczky Istvan --
Tárgy: Oracsbitu - július 17.
Az éjszaka a ferteges szúnyoginvázió miatt többek számára igencsak nehezen telt
Zalkodon. A közelgő zivatarrendszer nem igazán érkezett meg, csak egy kis szolíd
csihipuhi volt hajnaltájt. Reggel változatlanul déli-délkeleti szél fújdogált, de
a hőmérséklet sokkal kellemesebb volt, mint az előző napokban. Elindultunk, s
átkaltünk komppal a Tiszán, majd útnakindultunk kelet-északkelet felé.
Falvak során gurultunk végig nagyon jó tempóban. Ebben persze annak is volt egy
pici szerepe, hogy - a legnagyobb sajnálatunkra - egyszerre öten is megváltak
tőlünk, nem jól viselvén a megpróbáltatásokat... (A hatodiknak reggel viszont
muszáj volt "felszaladnia" Budapestre - ő viszont késő éjszaka visszaérkezett
Komoróra.) Ibrány magasságában kigurultunk a Tisza-partra, fürdés elvégzésének
szándékával. Épp megérkeztünk, amikor ugyanígy tett egy nagyobb felhőzet fölénk,
s elkezdett szakadni az eső - néha szolíd villámlással kísérve. A pihenőidőt
hatalmas ebédeléssel töltöttük - hoszú napok után először nyelve főtt ételt.
Azután a záporozás elállt, s mi folytattuk utunkat a töltésen, majd ismét az
országúton. Az igazi száguldási élmény itt várt reánk: meglehetősen élénk
hátszéllel 30-32 km/h-s sebességgel volt módunk szelni a levegőt. (A 8 fős csapat
kerekeinek hangja egy szuperszónikus géptömeg hangjához hasonlított.) Dombrádig
jutottunk e tempóval, amikoris ismét elkezdett esni, sőt szakadni. Menedéket a
kisvasút-végállomáson leltünk, kipróbálva a kiállított vasúti járgányokat. Azután
álltunk, unatkoztunk, miközben hol esett, hol ömlött. Azután egyszercsak
meguntuk az ácsorgást, és - ki-ki beöltözve, ki-ki nem - lelkesen indultunk.
Csupán egy benzinkútig jutottunk, ahol bejelentkeztem Budapest egyik közösségi
rádiójába, a FIKSZ Rádióba, élő helyzetjelentsét adva sorsunkról a hallgatóknak.
Jól eláztunk, de később szép lassan elállt az esőzés. Kisvárdán megtekintettük a
várat, majd találkoztunk Batthyányékkal, akik Fényeslitkén megmutatták a
gimnázium napóráját valamint egy szép kis kastélyt. De az est és a túra
fénypontja csak ezután következett: egy halászlés, töltöttkáposztás, sütis, sörös
nagyszabású vacsora! Teljesen le vagyunk nyűgözve a vendéglátástól, igazi ünnep
ez számunkra. Érdemes oracsbituzni Komoró felé.
Tepi (teli hassal)