Dátum: 2001. július 19., 2:40
Feladó: Tepliczky Istvan --
Tárgy: Oracsbitu - július 18.
Komorón szerda reggel kellemetlenül szitáló esőre ébredtünk. Ki-ki a kellemes
meleg lakásban - ki-ki kint vagy sátorban, vagy csak úgy, vízhatlanul leterítve!
Batthyányék pazar reggelije hamar felébresztett valamennyiünket, na ná, hogy
gyorsan jobb kedvünk lett. De hogy elinduljunk, délig várnunk kellett, meg még
tovább is. (Még mindig esett, pedig már szerte az országban derült napos időről
szóltak a jelentések...)
Tuzsérra gurultunk át (még Batthyányák kalauzolásával), megnéztünk egy felújítás
alatt álló szép kastélyt, majd a Tiszát - ugyebár Záhony után itt már "lefelé"
kanyarodik. Azután hálás búcsúzkodás, és irány Mándok, Tiszamogyorós, útközben
megcsodáltuk a széles nyomtávú vasúti síneket, ill. a záhonyi vasúti átrakókörzet
kezdetét...
Lónyához érvén átkeltünk egy pontonhidon a Tiszán, ezúttal még a "felfelé" ívelő
szakaszon. Ez az utolsó falu a Tiszaháton, s télen, amikor nincs pontonhíd a
jégzajlás miatt, bizony a "világvége". Van viszont egy XVII. századi gótikus
gyönyörű ref. temploma, hatalmas fatoronnyal, amelybe - éppen nyitva lévén -
felmászhattunk. Azután pedig egy nagyon beszélgethettünk a lelkésszel és
feleségével a vidékről és a "dolgok állásáról". (Persze sajnos nem mindig a
legbizakodóbb hangnemben...)
De hogy a fejlődés kézzelfogható legyen, vadonatúj aszfaltutakon száguldhattunk
tovább, amely épp a napokban készült el a környéken - mintegy az árvízvédelmi
munkák részeként, hiszen a rengeteg nehézgépjármű alaposan tönkretette az amúgyis
"öreg" utakat. Ahol csak tehettük, rákérdeztünk, mi is történt tavasszal - s
általában volt miről mesélniük az embereknek. Aranyosapátiban - márcsak a "hecc
kedvéért is" - ismét átkeltünk a Tiszán, mégpedig egy "madzagos komppal", amit a
víz természetes ereje hajtott át egyik oldalról a másikra. (Kerékpárjegy 10 Ft,
személyjegy 20 Ft volt...)
Vásárosnaményban egy hatalamasat vacsoráztunk alkonyatájt, majd Gergelyi-Ugornya
környékén próbáltunk kempingezésre alkalmas helyet találni, merthogy az egyébként
betervezett nábrádi végcél távolinak tűnt (30 km). 15-öt mégiscsak "lenyomott" a
csapat, mert még volt erőnk Tivadarig tekerni, ahol valamivel jobb kempingezési
feltételeket találtunk. Útközben láthatuk az éjszakában Gulács az árvízben
összedőlt házainak helyén folyó jópár új téglaépületet - a világ eme sajátos
megújulását. Jelenleg itt a kempingben fölöttünk mélyfekete a csillagos ég, az
üstökös szabadszemmel is könnyen megtalálható, s csend és béke honol a szőke
folyó felett. (A távoli ocsmány diszkók zenéjétől eltekintve... :-)
Tepi