Dátum: 1997. október 6., hétfő (09:59 UT) |
Feladó: Kolonits Zoltan |
Tárgy: Elfogas |
Üdv!
Olvasom, már sokadszor, hogy egyik égitest "elfogja" a másikat.
>... a hold tul nagy ahhoz, hogy az un. elfogasra a fold kepes legyen...
Itt jön az én problémám. Az égitestek nagyjából súrlódás nélkül mozognak
egymáshoz képest (nagyjából->árapály.) Akkor viszont az elfogott égitest
hogyan tud (annyi) mozgási/helyzeti energiát veszíteni, hogy ne repülhessen
ugyanolyan messzire az új társától, mint amilyen messziről jött.
Elfogás mégegyszer: az égitestek mozgása, mivel nincs súrlódás vagy más
zavaró tényező, megfordítható. Vagyis, ha egy adott pillanatban minden
égitest egyszerre hátraarcot csinálna, akkor ugyanazon a pályán mozogna
visszafelé, mint amin eddig haladt. Viszont ez a mozgás ugyanolyan jellegű
mint az időben előre haladó -- ugyanazok a törvények írják le ugyanúgy.
Ha tehát létezik az elfogás jelensége, akkor a (spontán) szökés is
kell, hogy létezzen. Elég hihetetlen, nem?
Most válaszolok saját magamnak :)
Az elfogás több égitest csapatmunkája. A közeledő holdjelölt nem csak a
kiszemelt anyabolygóját vonzza (gyorsítja, enerigát ad át neki,) hanem
az összes égitestet. (A közelieket nagyon, a távoliakat kevésbé .) A
lényeg az, hogy az energia ami egy csomagban jelent meg, (a közeledő hold
mozgási energiája,) sok szabadsági fok között fog szétoszlani. Ezért
lehetséges az elfogás. Az viszont, hogy a sok szabadsági fokból egyszerre
kapjon a hold akkora lökést, hogy megléphessen, nagyon valószínűtlen.
(Más szóval elég hihetetlen :)
Csillagászok! Jól okoskodtam? Leosztályoznátok a dolgozatomat? Köszi,
Zoli