Dátum: 2001. szeptember 20., 10:00
Feladó: Bencze Balázs --
Tárgy: Tudomány és áltudomány
Néhány gondolatot szeretnék hozzátenni az asztrológia (és
általában az áltudományok) körüli dolgokhoz.
"...mutasson tablazatokat, amelyek azt mutatjak, hogy raolvasott es ez
lett... egy magnetometer
mutatoja meg ennyi helyett annyit mutatott. ...
.. miert nem szortak az asztalra vasport egy lapra, ala magnest, aztan
lasuk, mi tortenik a szentenciaira?? Es egyetlen cafolo kiserlet elegendo a
hulyeseg kimutasara. (Raadasul O
allitott valamit, tehat neki kell bizonyitania, nem nekunk cafolnunk!!!"
...
Szerintem pont itt kezdődik a tudomány a találgatással és a
hittel szemben. Kedvencem volt az a beszélgetés, amelyben valaki az
emberi tudat erővonalairól, vagy valami hasonló marhaságról
beszélt, említve, hogy ez egy ilyen-olyan energia (szokásos süket
duma, tele latin és görög eredetű kifejezésekkel, amikről az
utca emberének sci-fi szintű ismeretei vannak...).
Megkérdezték tőle, hogy ez hatással van-e az emberre, mire ő
természetesen azt felelte, hogy igen. És milyen módszerekkel
mérték már ezt a jelenséget? - kérdezték, mire a válasz volt,
hogy semmivel, mert ezt nem lehet megmérni, mert a műszerek
számára "láthatatlan". Persze, egy ohmmérő se látja a
viszkozitást, azért találták ki a viszkozitásmérőt - viszont
akkor - ha pontosan lehet tudni, milyen energia ez, akkor mérni is
lehetne, hiszen máskülönben honnan tudnánk, hogy pontosan milyen
energia is.
Jó kérdés. De a válasz is jó volt: ezt azért nem lehet mérni
műszerrel, mert a műszerekre nincs hatással. Vagyis az illető
nyilván tudta, hogy mekkora hazugság ez az egész, ezért
próbálta megakadályozni az egzakt vizsgálatot. De legalább tette
volna kicsit okosabban, hiszen amint valamiről elvi szinten
bebizonyíthatom, hogy semmivel nem lép kölcsönhatásba, arról
máris bebizonyítottam, hogy nem létezik.
Különben a szkeptikusok tavalyelőtt a pi-vizet pontosan a pi-vizes
társaság megadott szempontjai szerint megmérték, és az
eredményeket az Élet és Tudományban publikálták. Eszerint a
hitelesített pi-víznek a kitalálói által megadott eltérései a
csapvíztől (ph-érték, elektromos vezetőképesség,
fagyáspont, stb...) nem voltak kimutathatóak, amiben mégis pozitív
volt a méréssorozat, az az, hogy az adott címen vásárolt
pi-víz mért tulajdonságaiban mindig megegyezett annak a háznak a
csapvizével, amelyben árusították...
"Az biztos, hogy neha az asztrologia ilyen vagy olyan
szinten torteno allitasai bejottek. (Megfelelo ertelmezesben, persze...).
Nalam ez 20% alatt volt abban az idoben... 80%-nyi hibas joslat, elegendo
erv ahhoz, hogy ezt az egeszet humbuknak minositsuk."
Épp ez az a megközelítés, amit az áltudományok művelői
hajlamosak elfeledni. Nem követhető, hogy akkor ők mit tekintenek
bizonyítéknak. Ha ugyanis számukra az már bizonyíték, hogy egy
esemény 20 százalékban bejön (most mellőzve mindenféle
valószínűségi képletet, hogy ez mennyire lehet véletlen is),
azt egyszerűen nem veszik figyelembe, hogy ez a 20% a másik oldalon 80%
!!! Mármost az ő eddigi logikájuk szerint okoskodva: ha már 20 %
bizonyíték, akkor mi a 80%? - Régebben sokszor próbáltam ezt
érvekkel megmagyarázni olyanoknak, akik eszerint éltek, de mindig az
volt rá a válasz, hogy ne képzeljem azt, hogy minden
megmagyarázható a logikával.
Ezek az emberek nem jöttek még rá, hogy a bizonyítás-cáfolat
duálisát nem egyes kekeckedő tudósosk találták ki, hanem
egyszerűen enélkül bármi az ellenkezőjével egyenlő jogon
állítható volna, és így gyakorlatilag nem lehetne semmiről
érdemben beszélni - ugyanígy a logika sem egy akadémikus
diszciplína a sok közül, hanem az egyetlen módszer arra, hogy
összefüggéseket fel lehessen tárni; sőt, tovább megyek: amint
valamiről a logika és a tapasztalat (így, együtt!!!)
bebizonyítja, hogy összefüggések feltárására képes, az
máris a logika részévé válik.
Vagyis se a bizonyítást, se a logikát (a kettő szorosan
összefügg) nem lehet valaminek a _bebizonyítása_ érdekében
megkerülni, hiszen ez azonnal legalább egy paradoxont eredményez: a
kérdéses bizonyítás azonnal a saját ellenkezőjét _IS_
"bizonyítani fogja"! (Lásd 20%-80%) Arról nem is beszélve, hogy
maga a megkerülés kimondatlanul is épp egy további, más módon
be nem bizonyítható logikai érv kijelentése érdekében
történik... (Ha akarom vemhes, ha akarom, nem vemhes...?)
"...amit meg lehet cafolni, az bizonyosan vagy nem tudomany, vagy hibas
allitas... "
De van egy olyan oldala is, hogy amit elvben sem lehet cáfolni, az SEM
tudomány. Gondolok itt a tautológiára, mely szerint az olyan
állításokról, amelyek MINDEN körülmények közt igazak,
egyben az is biztos, hogy nincs plusz információtartalmuk. Jó példa
(és egyben előállítási képlet) erre ez a mondat: "ez a mondat
vagy igaz, vagy nem igaz". Mármost ez igaz, de hiába - ettől még
semmit nem tudunk meg magáról a mondatról - akkor viszont minek
beszélni róla...?
Végezetül, ami fontos: Isten létét a legtöbbször hasonló
állításokkal "bizonyítják" - és ezzel azt hiszem, már el is
értünk ide:
"HEGE, egyben igazad van: akik egy mas szinten, mint a Kiskegyed csinaljak
az asztrologiat, azok szamara ez egyfajta vallas. En tamogatom a
vallasszabadsagot... de ne keverjuk ossze a vallast a tudomannyal..."
Azt hiszem, ez olyan mondat volt, Szilárd, hogy nem baj, ha még egyszer
megjelenik! És ami azt illeti, az én gondolataimhoz is tökéletes
zárszó.
Üdvözlettel: Bencze Balázs