Dátum: 2001. december 13., 1:51
Feladó: NAGY, Zoltan A. --
Tárgy: Gondolatok
Sziasztok!
Most éppen éjszaka van, és jelenleg postázódik ki
az a CSILLA, ami gondolatokat ébresztett bennem.
Gyanítom ez a levél újból indulatokatfog kavarni, és
sajnos ettől lesznek, akik elégedetten dörzsölik a
tenyerüket.
Mi az észlelés? Ennek sok oldala van, néhányat
körbejárnék a személyes, és alább névvel együtt
vállalt véleményem alapján. Nyilván nem vagyok
tévedhetetlen, így az alábbiak a magánvéleményemet
tükrözik.
A világon sok mindent nem kilóra mérnek, de nem
is másodpercre, és nem is befektetett energiában.
A dologok értéke nem azon alapszik, hogy mennyi
időt szántunk rá. Nekem pl. egy kedves mosoly
többet ér, még ha csupán egy másodpercig villan
is rám, mint a hosszú ideig rámzúdított szitokáradat.
Miért, holott mindegyik érzelmet fejez ki az
irányomban? Azért mert az egyik jólesik, a másik
pedig nem. És itt a lényeg: ne szóld le a másik
megfigyelési területét csak azért mert nem érdekel.
Ha valakinek jól esik mély egeket észlelni, akkor
tegye azt, ha valakinek jól esik változózni
foglalkozzon azzal. Mitől lenne az egyik kisebb
értekű a másiknál?
Anonymous-unk által felhozott indok, miszerint:
"nem korrekt az, hogy egy becsles egy eszlelesnek
szamit, akik a tobbi temakorben tenykednek, pl.kettosok,
ustokosok, melyeg, bolygok, stb. Nekik sokkal tobb
belefeccelt munkajuk van egy Eszlelesben" -- igencsak
butaság. Sohasem lehet összemérni még egy bolygórajzot
sem egy holdrajzzal.
Észlelni jó. Van akit egy mély-ég objektum órákig
történő lerajzolása köt le, van aki ugyanarról egy
ötperces skiccet csinál csak. Nincs értelme azon
töprengeni, hogy melyik számit észlelésnek. Pláne,
hogy van aki húsz perc alatt sem készít tisztességes
rajzot, van aki öt perc alatt szépet alkot. Így még
azonos témájú rajz és rajz között sem lehet igazából
mérlegelni.
Persze nézhetnénk úgy is, hogy a sok energiával
lerajzolt galaxisod ott hever a papírodon. Csodaszép
lett, a Tiéd, megismerted a világegyetem eme darabkáját.
A saját szemeddel láttad. Nagyszerű élmény, kívánom
mindenki élje át minél többször. Mi van "a vacak
csillag" észlelésével? Ott pislákol a fénye a LM-ben,
kihámoztad ezernyi másik közül. Nehezebb megtalálni mint
egy esetleg fényes ködöt, hiszen látszólag ugyanolyan
pötty, mint a többi. Közben ott motoszkál benned a tudat,
hogy pl. egy olyan kettős rendszert nézel ami alig
Föld-Hold távolságban kering egymástól, többszáz km/s-al
áramlik közöttük az anyag, gigászi energiák szabadulnak
fel... És van akiben ilyenkor felmerül az is, hogy ha
azt a kis vacak észlelését összeteszi másokéval, akkor a
"sok kicsi sokra megy", még hasznára vállhat a megfigyelés
az emberiség egyetemes tudását bővítve. Ez mennyivel kisebb
értékű Névtelen hozzászólónk mérlegében?
Ha az esztétikumot tekintjük mérendő mennyiségnek, akkor a
mély-ég, hold, bolygó, stb. valószínűleg nehezebb lesz. De
ha a tudományos szempontból végzett hasznosság a mérce,
erősen gyanítom, hogy nem ugyanúgy billenne a mérleg!
Nem tudom ismeri-e Névtelenkénk Lázár Ervin klasszikus
meséjét a hangya és a majom versenyéről? Nem ártana
elővenni, elolvasni, és netán elgondolkozni felette,
ha már borult az égbolt, és nem lehet észlelni. :)
Ne akarjunk egy hangyát egy majommal összevetni. Mindkettő
élőlény, és mindkettő hasznos tagja a Föld élővilágán
ak!
A lényeg ott van, hogy az aki észlelt, kedvére való
dolgott tett-e? Van akit maga a ég látványa ragad meg,
van akit a tudományos felhasználhatóság lehetősége is.
Van aki begyűjt mindent, amit csak lehet, nagy halomba
hordaná az ég összes objektumát, van aki éveken át figyel
meg valamit, hangyaszorgalommal gyűjti az adatokat
róla -- "ami ugyis jo egy magnivalszor" -- mondja
Névtelenkénk.
Lehetséges, sőt van ahol ennél is többel, van ahol
kevesebbel. De látott már valaki két rajzot ugyanarról
az objektumról? Azok egyformák lesznek talán? :))) Egy
nagy szórású adatsor sokkal többet ér mint a nem létező!
(Zárójelben jegyezném meg, hogy a szórást a változás
nagyságához képest kellene megítélni. Ha egy 7m-t változó
csillagnál van 1m szórás, az nem egy rossz adatsor...)
Különben nem láttam még olyan változóst, aki nem
gyönyörködött volna el hosszasan a bolygókban, ne
szemlélődött volna binoklijával hosszabban a W Cygni
fényeségbecslése után az M39 csinos nyílthalmaza miatt.
Mély-eges is néz örömmel holdat, meteorozhat, éít.
Zárásként egy gondolatkísérletet ajánlanék annak,
aki végeredményben "leszólta" százegynéhány magyar
változós kedves időtöltését: Ha teszem azt az M81-ben
(az egyik kedvenc galaxisom) látsz egy fényes, addig
abban nem látható csillagot (mint annó 1993-ban
láthattunk, ha emlékszik még rá valaki! :) nem jössz
lázba? Nem gyanakszol, hogy "Húú, lehet hogy szuper-
nóvát fedeztem fel?" Inkább elfordítod a távcsövedet,
mert belerandított a képbe egy "vacak változócsillag"?
:)))))))
Maradok tisztelettel: Nagy Zoltán A.,alias Nyözö,
aki dokumentáltan (azaz rovatba beküldve) túl van már:
egy-két kettőscsillag-észlelésen,
néhány bolygó és üstökösrajzon,
jópár mély-ég észlelésen,
sok holdészlelésen,
tetemes óra meteorészlelésen füllel és szemmel egyaránt,
végül de nem utolsó sorban - pár ezer változóészlelésen
(a felsorolás nem nagyképűség, csak jelezném, hogy van
összehasonlítási alapom, és minden felsorolt témát
nagyon kedvelek)