Dátum: 2002. január 14., 14:05
Feladó: Prof -+- SZEKFFY Tamas --
Tárgy: Ami a kodokon tul van...
Szevasztok!
Igyekeztem kellően kétértelmű címet adni hozzászólásomnak, így talán
azok is elolvassák, akik egyébként nem tennék. :-)
Álljon itt tehát a ködök mogottes területének tudományos elemzése
helyett egy kezdő első binokuláros észlelésének picit talán hosszú, de
remélhetőleg élvezetes története.
SRY néhány nappal ezelőtti levelének indíttatására kedvesemmel szombat
éjjel 10 óra után úgy döntöttük, megkockáztatjuk, és felautózunk a
Kékes-tetőre.
A picit nehézkes indulás után (ki tudja, miért világítanak ki egy OMV
kutat, ha az zárva van), nagyjából hajnali 1 órakor értük el a Mátra
alját, majd tovább haladva a 24-es úton egyre komolyabb kétségek kezdtek
felmerülni bennünk a csillagos ég lehetséges megpillantásával
kapcsolatban. Tovább nőt az aggodalom Mátraházáról lekanyarodva, amikor
a komolyabban emelkedő szakaszok után sem láttunk sokkal az orronkon
túlra.
Aztán az utolsó kanyarok egyike után a felettünk selylő teljes
szürkeségből hirtelen korom feketeség lett, a fák deres ágai még
elképesztőbbé tették a városban soha nem látható sötétségű ég mélységét,
rajta a rég nem láttott mennyiségű csillaggal.
A Kékes-tető környéke az alapos kiépítettség okán (TV-torony és számos,
a sízőket és kirándulókat csalogató műintézmény) a fényszennyezettség
óriási volt, bár a városiéval össze sem hasonlítható, mert az ég a
lámpák fényétől függetlenül ugyanolyan sötét maradt.
Az alaposan letaposott, picit jeges hóban néhány percig kerülgettük a
TV-torony környékét, alkalmas helyet keresve, végül a távozás mezejére
léptünk, és a kb. fél órányi (többnek tűnt) gyaloglásnyira lévő
Mária-keresztet választottuk megfigyelési helyül. Én életemben ekkor
voltam első alkalommal a Mátrában, az utat tehát Kedvesem kereste és
találta meg. Az út egy kisebb, fáktól teljesen mentes nyergen vezetett
át, itt álltunk meg rövid időre körülnézni, majd haladtunk tovább.
A Mária-kereszt egy kb. 950 méter magasan levő sziklás mellék-csúcs,
amelynek oldalából nagyjából 300 fokos irányba állva a horizont mintegy
200 fokos szélességben látszik, nyugati irányban a Kékes-tető kb. 20
fokos magasságig nyúlik a horizont fölé. Ellenkező irányban a sűrű, bár
a levelek hiánya miatt "átlátszó" fák kb. 60 fokos magasság felett
engedik látni a csillagokat.
Az érkezés után nyomban elkezdtük az "aktív" észlelést. A
kéziszámítógépemen futó nagyszerű planetárium-program grafikus
megjelenítését kihasználva sorra kerestük az ég fényesebb, binokuláros
megfigyelésre alkalmas objektumait, miközben a pálcika-ábrák alapján
igyekeztünk sorra azonosítani csillagképeket.
Rövid keresés után megtaláltam az M31-et. Az óriási objektum az égtől
picit elütő, ködszerű, de precízen körülhatárolható ködnek látszott,
teljesen egyenletesen emelkedő fényességgel. Az alacsony horizont
feletti magasság miatt szabadszemmel nem volt látható.
Ezután következett a jól ismert (szinte kedvenc) Orion-csillagkép öve
alatti M42, amely a környező csillagokból éppen csak kiviláglott. Ha a
ködösség a többi csillagra is jellemző lett volna, inkább a binokulár
képalkotási hibájára, esetleg párásodására fogtam volna a jelenséget.
Aztán következett a Szaturnusz, a Hiádok követője. Ezt tanulmányozva
picit megdöbbentem, mert úgy érzékeltem, mintha látnám a gyűrűit. A
távcső letámasztása után azonban egyértelmű lett, hogy a fényes
"csillag" csupán kiemeli a látcső számos optikai-képalkotási
hiányosságát (amelyről később még szót ejtek).
Következett a Jupiter, ami épp az Ikrek csillagképben halad. Az élmény
itt is hasonló volt, sokkal inkább elmosódott, semmint pontszerű volt a
látvány.
Közben sikerült azonosítani a Kis-Medve csillagképet (és persze a
Polarist is), és az Oroszlánt. Sajnos a fák az állatöv többi
csillagképét részben takarták, így azokat nem találtuk meg.
Megtaláltuk viszont a Plejádokat (m45) és a Praesepe (Kaptár, m44) és a
Hiádokat. A Plejádok szabad szemmel a városihoz hasonló látványt adott.
A 8 fő csillagból csupán 6 volt szabad szemmel is látható, a binokulár
azonban lényegesen többet mutatott. A Praesepe szabad szemmel inkább
halvány ködnek látszott (ezt elődeink is sokszor leírták észlelésükben),
a távcsőben azonban (a hidegtől már erősen remegő kezem ellenére)
lenyűgöző látványt nyújtot. A Hiádok azonban a közeli Szaturnusz miatt
picit csalódást keltett. Bár a hatalmas kiterjedés elvileg kedvezne a
binokuláros megfigyeléshez, a nyílt halmaz nem sokban különbözött az ég
bármely más pontjától.
Végül sorra vettünk néhány csillagot. A Betelgeuse csodálatos
narancsszín fényben tündökölt, a látóhatár felett nem sokkal vibráló
Szíriusz a mostani "korszerű" autók xenon-fényszórójához hasonló kékes
színt sugárzott a távcsőbe. Sajnos a kb. 10 fokos horizont feletti
magasság és a megfigyelés irányában lévő fehér hómező sokat rontott a
stabil láthatóságon.
Kb. 3 órakor az Orion öve a látóhatár (Kékes-tető) mögé nyugodott, így
elindultunk visszafelé (sokkal rövidebb, bár nagyságrendekkel fárasztóbb
volt az út). A kocsiból még megcsodáltuk a mátraházai közvilágítás
narancssárga fényében tündöklő deres fákat, majd továbbhajtottunk.
Végül a szokásos megfigyelési paraméterek.
Időpont: 2002. január 13. 01--03 UTC (körülbelül)
Helyszín: Kékes-tető, Mária-kereszt
Megfigyelők: Sivák Nikolett és Székffy Tamás
Megfigyelési körülmények:
kb. 900 méteren a köd felső határa, ez az észlelés végére északi
irányban kb. 10 fokos magasságig emelkedett, a hegy mellett az észlelés
végén a megfigyelőhely alatt kb. 30 méterrel lévő nyergen már átbukott.
Szél nem volt, kivéve az észlelés végén tapasztalható néhány m/s-os
északi irányú szelet. Az égen zavaró fény (az adótorony vörös lámpáinak
kivételével) nem volt, azonban a környező havas táj derengő fehérsége a
megfigyelés alatt végig gátat szabott a teljes sötétséghez való
hozzászokáshoz.
A határmagnitudó a Zenit krönyékén szabad szemmel kb. 5,5 volt, és
csupán 30 fokos magasságtól lefelé csökkent egyenletesen a
horizont-közeli nagyjából 2-3-ig.
Távcső:
Kb. 20 éves orosz 8x30-as binokulár erős képalkotási hibákkal. A jobb és
bal oldali két lencserendszer optikai tengelye nem párhuzamos, így a
távcsőbe belenézve a hozzászokásig minden pontszerű objektum duplán
látszik. A bal oldali rész képalkotása megfelelő, az erős fényű
pontszerű objektumok azonban zavaróan elmosódottak, nem állíthatók
élesre. A másik oldali rész sajnos (alighanem a mostoha körülmények
közti használat okán) egyáltalán nem állítható élesre. Aki tud ebben
segíteni, kérem jellezze!
További észlelések:
Én a ködfelhőből kibukkanva, még az úton észleltem egy kb. 1 magitúdós,
30 fok hosszúságú féncsúvát húzó meteoritot, a kedvesem azonban
szerencsésebb volt, nem sokkal 2 óra után látott a Zenit környékén egy
ennél fényesebb, 2-3 másodpercig látható nyomot húzó meteoritot, amely
nagyjából D-É irányban haladt, érintve a Nagy Medve csillagképet. Ezen
kívül további 2-3 kisebb meteoritot is látott.
Sajnálom, ha a fájdalomköszöböt túllépve hosszú voltam.
Tiszta eget és élménydús észlelést mindenkinek!
-+- Prof -+- SZEKFFY Tamas -+-
-+- -+-
-+- -+- http://www.prof.hu -+- ICQ:27820096 -+-
-+- IRC #lada.hu #rally.hu #mcse.hu -+-