Dátum: 2002. február 18., 12:52
Feladó: Keszthelyi Sándor --
Tárgy: Csillagaszati ko(szo)nyvismertetesek 116.
DAVIES, Paul: Az utolsó három perc.
Feltevések a Világegyetem végső sorsáról.
Fordította (The Last Three Minutes 1994-es
eredetiből) Both Előd. A fordítást ellenőrizte, a
jegyzeteket és az irodalomjegyzéket
készítette: Dávid Gyula.
Budapest, 1997. 2. kiadás. Kulturtrade Kiadó
KFT. Dabasi Nyomda RT. 186 old.
VILÁG-EGYETEM sorozat.
Könyvesboltokban kapható. Megvásárolható a
Polaris Csillagvizsgálóban (Budapest, III.
Laborc u. 2/c), és megrendelhető 1495 Ft-ért a
Magyar Csillagászati Egyesület postacímén
(1461. Budapest, Pf. 219.) piros
postautalványon, hátoldalon a tétel
megnevezésével.
A nagyközönség akkor ismerkedett meg az
ősrobbanással, amikor megjelent Steven
Weinberg ismeretterjesztő könyve (1977-ben
New Yorkban, 1982-ben Budapesten), és annak
volt a címe "Az első három perc". Ennek a
címére rímel Paul Davies "Az utolsó három
perc"-cel (1994-ben jelent meg az eredeti, 1994-
ben az első magyar kiadása).
Azonban, nem egyszerűen az ősrobbanástól
máig tartó folyamat visszafelé vetített filmjét
mutatja be a könyv. Hiszen alig szól magáról a
"Nagy Reccs"-ről. A könyv 128. oldalán
kezdenek csak a távolodó galaxisok
visszafordulni, és a 132. oldalon már el is
érkezik a Vég: "minden fizikai létező - beleértve
magát a teret és az időt is - eltűnik a téridő
szingularitásában".
A kötet ennél jóval többet ad: mindenféle
érdekes csillagászati, kozmológiai,
(kvantum)fizikai, filozófiai témakört ismertet:
hagyományosabb vagy egyszerűbb világvégék,
hőhalál, Olbers-paradoxon, állandó állapotú
elmélet, 1987A szupernóva, neutrínók,
gravitációs lencsék, fekete lyukak sugárzása.
Sorra veszi az univerzumban látható (és főleg a
nem látható) égitesteket, hogy megtudjuk:
mennyi az össztömege, átlagos sűrűsége, mert
ettől függ a világunk sorsa. A minden határon
túli szétterjedés és a lassú kihűlés? Avagy a
gravitáció visszakényszeríti majd újra egy
pontba az egészet és akkor nagyon melegünk
lesz? De addig is sokféle gond adódhat: vagy
elbomlanak a protonok, vagy a fekete lyukak
felfalnak mindent, vagy egy pici
vákuumbuborék felzabálja az egész kozmoszt.
Ez a csillagászati könyv már címével sem ígér
Happy End-et, de a szerző optimista, és a
sokféle világvégére sokféle kibúvót próbál
kitalálni: átvinni információinkat a Nagy Reccs
utáni újabb Nagy Bummba, féreglyukon
átmenekülés egy csecsemő-világegyetembe,
esetleg tudatosan létrehozni egy másik
világegyetemet, amelyet már eleve
kellemesebbre készíthetnénk, stb.
Persze majd egyszer! A könyvben rettenetesen
nagy időtartamok szerepelnek, gyakran: 10 a
66-odikon, a 93-adikon, a 220-adikon év! Azt
hiszem a legnagyobb ez: 10 az 1500-dikon év!
Azért ez nem mostanában lesz!
A szerző hálás témát választott és nyugodtan
aludhat: bármikor és bármelyik világvége is
következne be: nem lesznek reklamáló túlélők,
pláne az utolsó 3 perc után nem!
(KSZ)
Keszthelyi Sándor (Köszö)