Dátum: 2002. március 18., 11:58
Feladó: Keszthelyi Sándor --
Tárgy: Csillagaszati ko(szo)nyvismertetesek 124.
Beszélgetések az idők végezetéről.
Jean-Claude Carriére (dramaturg,
forgatókönyvíró), Jean Delumeau
(vallástörténész és filozófus), Umberto Eco
(író), Stephen Jay Gould (paleontológus)
beszélgetése
Catherine David, Fréderic Leoir, Jean-Philippe
de Tonnac újságírókkal.
Fordította (az 1998-as Entretiens sur la fin des
temps francia eredetiből) Kamocsay Ildikó.
Budapest, 1999. Európa Könyvkiadó. Alföldi
Nyomda RT (Debrecen) 293 old. Ára: 1800 Ft.
MEMORIA MUNDI sorozat.
Kapható a könyvesboltokban. Megrendelhető
az Európa Könyvkiadó (1363. Budapest. Pf.
65.) címén.
Négy amerikai, francia, olasz tudós-
közgondolkodóval folytatta a három francia
újságíró ezt az olvasmányos párbeszédet.
Jópár csillagászati kérdés vetődött fel
mostanában, miután az egész
együttgondolkodás a rejtélyes, félelmetes,
izgató század-és ezredforduló alkalmából
történt. Amikor ugyebár bekövetkezhetett volna
az idők végezete, a média által olyannyira várt
világvége, de minimum a dátumváltás okozta
információs káosz.
Az időszámítás rejtelmei, a naptár, a
naptárreformok. Dionysius Exiguus, aki
elszúrta az egészet, így százévente ki-kitörnek
viták arról, hogy mikor végződik és kezdődik az
évszázad. De közben is, oly sokszor jósoltak
világvégéket, bár még egyszer sem lett igazuk.
Vallások, kultúrák, szekták, próféták, kollektív
öngyilkosságok (legutóbb a Hale-Bopp üstökös
miatt).
Magáról az időről is sokan, sokféleképpen
vélekedtek. Az idő ciklikus, körforgászerű volta
a hinduizmusban és a budhizmusban. Egészen
más az idő a zsidó, a keresztény, az iszlám
vallásban: nyíl, vektor, van kezdete, van vége,
van iránya. Talán erre rímel a mai tudomány is:
az ősrobbanással nem csak a világ kezdődött,
de az idő is.
Életünk, történelmünk, tudományunk, vallásunk
ügyes-bajos dolgait olvashatjuk. Sok a
csillagászati kérdés, vagy legalábbis ennek
ürügyén beszélhet gondolatairól a filozófus, a
tudománytörténész, a vallásszociológus. Olyan
kérdések, amelyeken őseink is töprengtek, de
ami a mai átlagember eszébe is jut néha: mit
hoz a jövő?
Sokfelé kalandoznak el a beszélgetőtársak
abban a távoli évezredben, az oly régen volt
1997-1998-as években. Ami akkor az
átlagembert, az értelmiséget, a médiát
foglalkoztatta, azt mind elénktárják az
ezredforduló ürügyén.
Utólag, egy másik évezredben olvasva mindezt:
nekünk mégis érdekes. A problémák nem
oldódtak meg maguktól, csak azért, mert
fordult egy párat a naptárunk. Mert persze nem
omlott össze a világ, nem lett világvége. De
bármikor lehet: az önpusztító emberiség
mindent megtesz ennek érdekében!
(KSZ)
Keszthelyi Sándor (Köszö)