Dátum: 2002. március 23., 16:58
Feladó: Posztobányi Kálmán --
Tárgy: Re: Aberracio
Kedves Péter!
Némileg karikírozva:
Tegyük fel, hogy egy csillagot nézel egy hosszú csövön
- mondjuk egy távcsövön - keresztül, miközben valami miatt
hirtelen (és nagyon gyorsan) elindulsz. Mit látsz? Azt, hogy
a csillag kiment a látómezőből. A csillag fénye már nem jut
el az okulárhoz, mert a tubus "elgázolta". El kell fordítanod a
csövet, ha ismét látni akarod. A csőnek azzal a sebességvektorral
kell párhuzamosan állnia, amit úgy kapsz, hogy a fény
sebességvektorából levonod a tiédet, azaz a csőét.
A napi aberrációt a Föld forgása okozza, állandója Értéke
0,32 ívmásodperc.
Radiánban kapjuk meg ezt, ha a Föld egyenlítői forgási sebesség
ét
a fénysebességgel osztjuk. Hát ezért van köze a fénysebesség
végességéhez.
Kicsi érték, de asztrometriában ez is számít. Mi több, ez is egy
bizonyíték
arra,
hogy mozog a Föld.
Az évi aberráció állandója már 20,55 ívmásodperc, mert a
Föld napkörüli
keringési sebessége 29,8 km/s. Ez volt az első bizonyíték arra,
hogy eppur si mouve (Bradley, 1728).
Nyilván van galaktikus aberráció is, ami a Nap 220 km/s-os
tejútrendszerbeli keringésével kapcsolatos. Ennek állandója
ugyan több, mint két ívperc, de mivel ez az érték sok millió
évre
van elosztva (egy keringés a Tejútrendszer középpontja körül
több, mint 200 millió év), életünkben sok gondot nem okoz.
Üdvözlettel
Kálmán