Dátum: 2002. április 5., 12:14
Feladó: Keszthelyi Sándor --
Tárgy: Charlie, Radnoti, Kosztolanyi
Az Élet és Tudomány 2002. március 29-i
számában indul Kereszturi Ákos sorozata,
amely havonta népszerűsíti a csillagos ég főbb
látnivalóit.
Herczeg János, a tudománynépszerűsítő lap
főszerkesztője egy szép bevezetőt írt a sorozat
elé. Ime:
"Nézz, nézz az ég felé!" - énekli Charlie, és a
közönség is vele énekli az ősi felszólitást.
Magasba szárnyal a dallam, magasba
emelkednek a karok, csak a tekintetek nem
keresik a csillagokat. Minek is keresnék, a
reflektorok fényáradatában a pásztázó
lézersugarakkal nem vetekedhetnek a
csillagsugarak. Hiába tették meg sok-sok éves
útjukat. Ám a koncert után, ha a sétáló mégis
az ég felé néz, és a városi fényeken átragyog
néhány csillag, vajon mit mondanak neki?
"Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel /
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom..." -
írta Radnóti Miklós, s mi feltesszük a kérdést:
vajon itthon érezzük-e magunkat a
Világegyetemben?
Hogy új sorozatunkat éppen most kezdjük,
annak égi és földi oka van. A tavaszi esték még
viszonylag korán fölmutatják néhány szép és jól
felismerhető ékszerüket: az Orion négyszöggel
keretezett "T betűjét", a Szíriuszt, az Ikrek két
fő csillagát. Az ilyenkor mindig így és ugyanott
látható alakzatok között "vendégszereplő" két
óriásbolygó: a Jupiter és a Szaturnusz.
Némiképp meg is zavarhatják az "állandó"
rendet: ha most a legfényesebben ragyogó
fénypontot szemeljük ki, az nem a Szíriusz,
hanem a Jupiter, a Szaturnusz pedig úgy vezeti
tekintetünket a Bika csillagképre, mint a kurzor
a képernyőn: maga nem tartozik hozzá.
Csillagnaptárunk a legfényesebb
objektumokra összpontosít, amelyek városi
viszonyok közt, még holdas estéken is
láthatók. Sőt, ez a fényszűrő nekünk még jó is,
szinte csak az látható, amiről szó esik. És ha
már az arányokat és irányokat megszoktuk,
akkor felismerjük őket a tiszta égbolt
csillagtömegében is. Természetesen a szabad
szemmel látható, a "csillagkörnyezetünkhöz"
sorolható égi tájelemekről van szó. Csupán
mellékesen említünk meg, alkalmanként
egy-egy olyan látnivalót, amelyet érdekes
távcsővel megnézni. Ekkor sem komolyabb
műszerekre gondolunk (az
amatőrcsillagászoknak vannak szakfolyóirataik),
csupán színházi- vagy turistatávcsőre. Ha
valakinek van ilyen, javasoljuk, fordítsa a
kalauzunkban megjelölt objektumra!
Csillagnaptár-sorozatunk nem annyira
csillagászat, mint inkább környezetünk, ha úgy
tetszik: kozmikusan épített környezetünk és
kulturális örökségünk megtekintésére,
birtokbavételére invitáló meghívó, hiszen -
Kosztolányival szólva - "az égbe bál van,
minden este bál van".
Keszthelyi Sándor (Köszö)