Dátum: 2002. május 3., 9:52
Feladó: Nagy Zoltán A. --
Tárgy: Ustokos a bolygosor vegen...
Sziasztok!
Május 1. estéjén a tervek szerint mintegy 6-7 főnyi tömeg robogott
volna ki Dágra, hogy a bolygóegyüttállást ideális körülmények
között figyelje meg. A sors úgy hozta, hogy végül csak hárman
voltunk (Tordai Tamás, Wieszt Krisztián, és jómagam), de
semmiképpen nem bántuk meg az utat.
Dágról, mint megfigyelőhelyről elsősorban azt érdemes tudni,
hogy egyike azon kevés észlelőhelynek, ahonnan gyönyörű panoráma
van, minimálisan takart horizonttal párosulva. Így erre a
megfigyelésre ideális helyszínnek ígérkezett.
Már jóval napnyugta előtt kimentünk, így élvezhettük a viruló
természet ezernyi csodáját, amit megkoronázott egy fantasztikus
napnyugta (Hollósy Tibi 5 fokozatú "dági napnyugta szépség
skáláján" mérve 4,5 érteket adhattunk volna neki...)
Szépen sorban tűntek fel a bolygók. A minimális fátyolfelhőt is
elfújta a délies szél, így a Gerecse hegység távoli csipkéi
csábító közelségben cakkozták a horizontot a 8cm-es távcsőben.
Valós távolsága ezeknek úgy 50-60km lehet. A Merkúr is magasan
világított, de a kicsi, alig 38x nagyítás miatt rajzolni persze
nem lehetett. Nem is baj, ui. éppen közel volt a Fiastyúk csil-
lagaihoz. Mire végetért a navigációs szürkület, már ezek köny-
nyedén látszottak a műszerben. Hirtelen felindulásból előszedtem
a "biztos ami holt ziher" alapon magammal hozott térképet, ami
az Utsonomiya üstökösről készült.
Ez a csóvás jószág ekkortájt 12-15 fok magassan lehetett,
szintén a Fiastyúk mellett, annak átellenes oldalán, mint a
Merkúr. A látómezó nagyon világos volt, így inkább Tordai Tomi
150/750-es Soligor távcsövével próbálkoztunk. A keresőben a
Merkúr és a nyílthalmaz igen jópofa együttest alkotott, de a
tökös sehol... Kis csalódottsággal hagytam ott az okulárt, és
tértem vissza a 8cm-es lencséshez, amikor Tamás felkiálltott:
-- Nyözö, lehet, hogy megvan az üstökös!
És bizony meg is volt... :) Kis elnyúlt, csóvás pacniként
vigyorgott egy fényesebb csillag és néhány halványabb társaságában.
Szerencsére volt észlelőlap, így gyorsan lerajzoltam a látványt.
Az észlelőlap "horizont feletti magasság" rovatába 10 fok került!
Ezután még jó ideig követtük a 42x-es nagyítással ahogy egyre lejjebb
süllyedt. Megtaláltam a 80/480L-el is, és nagyon megkapó volt ahogy a
horizont felett alig két fokkal ülő vékonyka felhőcsík kettévágta
az ütököst, majd lebukott a Gerecse hegyei közé...
Közben bőszen fotóztuk -- 4 géppel -- az együttállást, majd a
sötétség beálltával a szabad szemmel is könnyedén látszó Ikeya-Zhang
üstököst... Nem álltam meg, hogy fel ne hívjam Sárnecky Krisztiánt,
aki pár nappal ezelőtt kételkedve fogadta lelkes észrevételemet,
hogy az Utsonomiya közel lesz az M45-höz... Kételkedése persze
reális volt, erre valóban minimális esélyünk volt csupán -- de Dág
nem először adott nekünk ilyen "horizontközeli" élményt... De ezt
már nem mesélem el, így is hosszabbra nyúltam, mint a rétestészta!
Mindenkinek hasonló élményeket:
Nyözö