Dátum: 2002. május 8., 8:41
Feladó: Keszthelyi Sándor --
Tárgy: Csillagaszati ko(szo)nyvismertetesek 146.
NOWINSZKY László: A fénycsapda szerepe az
entomológiai kutatásokban és a növényvédelmi
prognosztikában.
Szerkesztette: Pusztay János.
Szombathely, 1998. Szombathelyi
Tudományos Társaság. Savaria University
Press. Balogh és Társa KFT. nyomda. 40 old.
HABILITATIONES SAVARIENSES 5.
Úgy néz ki, hogy a nappali rovarok nappal
röpködnek, tájékozódásul a Napra, a mágneses
erővonalakra, de leginkább a saját szemükre
támaszkodnak: mert ugye látnak.
Az éjszakai pillangók éjszaka aktívak, de
akkor szemük alig érzékelhet fényt. Ha borult
az ég, vagy tiszta ugyan, de csak a csillagok
gyenge fénye látszik: ilyenkor sokkal több lesz
a fénycsapdák foglya (érdekes kérdés: a
rovarok látják-e a csillagokat? Erre még nincs
válasz. Bár, valószínűleg: nem.).
Holdas éjjeleken a Hold jelent fix pontot a
bogár szemében. Persze a holdfény erőssége a
holdfázisoktól, a Hold horizont feletti
magasságától függ. Ha 45 foknál magasabban
van a Hold, az már túl magas a lepkéknek, nem
tekergetik a nyakukat annyira fel.
A kötet ennek részleteit elemzi: a
fénycsapda lámpájának erőssége,
hatástávolsága, magassága, a begyűjtött
rovarfajok változatossága: a lehetséges
környezetei hatások figyelembevételével. Ezek
között sok a csillagászati.
Ami a meteorosoknak: kvadrantidák, lyridák,
májusi akvaridák, perseidák, orionidák, ursidák -
-- az más éjjeli észlelőtársainknak: májusi
cserebogár, amerikai fehér medvelepke, vetési
bagolylepke, aranyfarú lepke, sárga
lucernaaraszoló, nyerges szőlőmoly. Éppen
úgy örvendenek egy-egy példánynak, mint mi.
Nem vagyunk egyformák! Hála az égieknek!
(KSZ)
Keszthelyi Sándor (Köszö)