Dátum: 2002. május 10., 10:27
Feladó: Keszthelyi Sándor --
Tárgy: Csillagaszati ko(szo)nyvismertetesek 150.
BARROW, John D.: A művészi Világegyetem.
Fordította (az eredeti The Artful Universe, 1995-
ös kiadása alapján): Béresi Csilla, Both Előd,
Abonyi Iván.
Budapest. 2000. 2. kiadás. Vince Kiadó. MA
Bt. Reálszisztéma Dabasi Nyomda Rt. 312 old
(198 ábrával) Ára: 1995 Ft.
Kapható a könyvesboltokban. Megvásárolható
a Polaris Csillagvizsgálóban (Budapest, III.
Laborc u. 2/c.), és megrendelhető a Magyar
Csillagászati Egyesület címére (1461.
Budapest, Pf. 219.) 1995 Ft piros
postautalványon történő elküldésével,
hátoldalon a tétel megnevezésével, vagy
átutalással.
Tudjuk, látjuk, érezzük, hogy a körülöttünk
levő világ mennyire sokoldalú. Mennyi
tudomány, technika, művészet, hiedelem,
szokás, élőlény, nyelv, zaj, zene ölel körül
bennünket. De, hogy mindezeknek a
csillagászathoz, a csillagos éghez, a
Naprendszerünkhöz, az Univerzumunkhoz
szoros köze van, arra csak Arany János
szavaival válaszolhatnánk: "Gondolta a fene!"
Testünk és környezetünk könnyebb elemei
az ősrobbanásból, vagy csillagok
vegykonyhájából, nehezebbjei szupernóva
robbanásból valók.
Az évmilliárdok óta főágon tartozkodó Nap
stabil sugárzása az evolúció biztonságát
szavatolja.
A Naprendszerben keringő égitest-töredék
eltalálhatja a Földet, és a vidáman szaporodó
élővilág katasztrófáját okozhatja.
A bolygók tömege határozza meg, hogy
kialakulhat-e rajtuk élet, méginkább értelmes
élet.
A fizika törvényei írják elő: az élőlények
milyen tömeg-és mérethatárok között
létezhetnek.
Az égbolt ciklusai naponta, hetente, havonta,
évszakonta, évente hatnak az állat-és
növényvilágra, mindennapi életünkre,
művészetünkre.
A Föld tengelyferdesége, a kontinensek
elhelyezkedése, a Hold megléte, a
fogyatkozások, a precesszió, a bolygók száma
hatottak az élővilágra, vallásainkra,
mítoszainkra, naptárainkra, ünnepeinkre.
A Nap sugárzási maximuma szabta meg:
mely hullámhosszakat érzékelünk, milyen
színeket látunk nappal, szürkületben, és éjjel.
A hangok közül a zene tette komplexebbé,
boldogabbá művelőjét, biztosította evolúciós
fennmaradását. Ugyanez volt a szerepe az
írásnak, az irodalomnak, a meséknek, a
regéknek, a festészetnek, a szobrászatnak, a
hitnek, a táncnak, a csillagászatnak.
A kozmikus környezet bélyeget hagyott
testünkön, elménken, sőt az formálta ki ezeket,
meghatározta rokon-és ellenszenveinket.
Egy ideje elvált egymástól a tudomány és a
művészet. Pár évtizede (a korszerű
számítógépeknek is köszönhetően) újra sok
közös témájuk akad. Az alkotó művészek
kutatják: ami szép, miért szép? A
természettudomány rádöbben: az egysíkúnak
tudott világ: sokoldalú, bonyolult, őseink
hiedelemvilága átszövi mindennapjainkat.
Mindebben a csillagászat az: ami leginkább
hatott az életünkre. Úgy is felfogható: a
csillagászatot az is műveli, aki nem is tud róla.
(Felkel, mert felkel a Nap. Villanyt gyújt este,
mert kinn sötét van a Világegyetem tágulása
miatt. Nyaralni nem télen megy, hanem nyáron,
hiszen akkor nagyobb a Nap deklinációja)
A csillagászat művelője, hobbistája pedig
kidüllesztheti mellét, és szólhat: minden ami a
világban van: az csillagászat, vagy abból ered,
vagy azzal kapcsolatos, vagy azt szolgálja,
vagy azt teszi széppé, értelmessé, művészivé.
Bizony a Világegyetem: művészi.
(KSZ)
Keszthelyi Sándor (Köszö)