Dátum: 2002. május 24., 8:27
Feladó: Muntág András --
Tárgy: energia
"az energiamegmaradas tetelet soha senki nem igazolta
kiserletileg. megmutattak nehany esetre, kimondtak, hogy ugy van
es azota ebben mindenki hisz. pedig neha serul a torveny..."
Aki járt már Sas Elemérhez, most nyomja meg a Del-gombot...
Amikor az emberiség felfedezte a tömeg és az energia
megmaradásának a törvényét, mindenki boldog volt, hogy egy új,
az eddigieknél univerzálisabb arcát mutatta meg a természet az ő
t
kutató embereknek. Mindenki boldog volt, amigcsak...
...föl nem fedezték, hogy a tétel sérül. A súrlódás, a lé
gellenállás
kiküszöbölése oly reménytelen volt, pedig sokan áldozták
munkásságukat, de életüket is az örökmozgó megalkotásáé
rt.
Csak egy pici, de mindig elveszett valamekkora energia, amiről
aztán némelyek azonosították, hogy hővé válik. Megalkották
az
energiamegmaradás törvényét, a mechanikáról kiterjesztve a
hőtanra is, hiszen hőenergia ugyanúgy létezik, mint helyzeti vagy
mozgási energia. Ismét boldog volt mindenki, amíg...
...rá nem jött valaki, hogy az atomi folyamatoknál nincs minden
rendben. Ahogy azok az emberi szem számára láthatatlan
részecskék ütköznek, energiát cserélnek, új részecskék
keletkeznek, valahogy mindig elvész egy pici az energiából. Ez a
valaki azután arra is rájött, hogy ha megméri ezeknek a
részecskéknek a súlyát (bocs: tömegét), akkor mindig nagyobba
t
kap, mint a folyamat lejátszódása előtt. (Persze most ilyen fontos
pillanatban nem azt vizslatja az ember, hogy milyen precíziós
mérleget használ a tudós, hanem elképzeli az ősz, loboncos
fizikust asztala fölé görnyedve, amint Newton, Maxwell és Lorentz
összes tételének differenciális alakját bogozgatja...). És heu
réka:
megtalálódott a tömeg-energia-ekvivalencia. És mindenki boldog
volt ismét, egészen addig, amíg...
...az egyre pontosabb sötétkamrák és elektroncsapdák rá nem
vezették a legnagyobbakat arra, hogy azért egy egészen pici azért
mindig elvész a tömeg/energiából, ami addig a mérési pontatlan
ság
miatt maradt rejtve az emberek szeme elől. És az emberiségnek
bele kellett nyugodnia, hogy az energia monoton csökken, s ez
ellen a legnagyobbak sem tudtak mit tenni...
...ezalatt a szomszédos galaxisban (miért is ne nevezhetnénk M31-
nek?) az ottani tudósok, miután csalódtak a mechanikai
energiamegmaradás törvényében, de szintén rájöttek, hogy E =
mc2, az egyre pontosabb műszereikkel felfedezték, hogy egy pici
energia mindig marad fölöslegesen az elvégzett kísérletek után
.
Nos egy bizonyos tudós ezeket a kis energiákat összegyűjtötte,
az egész tetőtér megtelt vele, amikoris előállott az örökmoz
góval,
amelyet a padlásról táplált. Megkapta a fizikai Nobel-díjat (ami
t ott
nem is így hívnak...), s világ- illetve galaxishíres lett. (De a T
ejútra
már nem jutott el a híre) Boldog is volt addig, amig...
...valaki rá nem jött az M31-ben, hogy az energia mégsem nő
monoton, mert egyre több az olyan kísérlet, amely hiányt mutat ki
mind tömegben, mind pedig energiában...
...ezzel egyidőben viszont itt a Földön valaki megfigyelte, hogy ha
ügyesen állítja be a kísérlet feltételeit, akkor egy nagyon pi
cit, de
tőbblete marad a tömeg/energiából...
... és múltak az évszázadok...
...és az energia azóta is ide-oda leng...
:-))
Muntag András