Dátum: 2002. augusztus 13., 19:33
Feladó: Tepliczky István --
Tárgy: Perseidás élménybeszámoló
Tisztelt Nagyérdemű!
Azért csak-csak le kell írnom az utókor számára a fantasztikus szerencsével
sikeredett észlelőéjszakánkat a ciklon szemében.
Történt, hogy ugyebár úgy terveztük, a bükki MMT után a helyszínen, a
szentléleki Turistaparkban maradunk egy hatalmasat perseidázni. Több lelkes
vállalkozó csatlakozott volna, de a tábor első két esős éjszakája, majd a
harmadik, igéretesnek induló, de a közepén rövid zivatarral "megszakított" éje
után a lelkesedés alábbhagyott, közel a nulláig. (Persze akad egy kivétel: Kiss
Szabolcs vasárnap délután érkezett fel - el is merülve majdnem a kocsival a
tábor felázott terepén...) Szóval minthogy a műholdkép semmi biztatót nem igért
a következőkre, a mi csapatunk is szép lassan összeszedelőzködött, mely
tevékenység nagyobb része persze zuhogó esőben történt. Elindultunk hazafelé,
jómagam Krisztiánt (Sirály) szállítva, meg persze a rengeteg felszerelést.
Bánatunkat meg magunkat a Bükkből lejövet az Eger melletti Egerszalók szabadtéri
24 órás hévízes loccsantójában regeneráltuk, ami jelentős kárpótlás volt
hangulatunknak. (Persze közben többször is esett-zuhogott.)
Valamivel este 11 előtt értünk Budapest közelébe, ahol jó látszott a
fényszennyezés közreműködésével, hogy a felhőzet hirtelen végért, éles széllel.
A meglepetéstől majd' kiestünk a szélvédőn, s azonnal lázas telefonálásba
kezdtünk, felmérendő az országos helyzetképet. Szélirányból (akkor DK) bíztató,
felhőlukas híreket kaptunk. Budapestre érve szinte teljes volt a derültség,
persze igen nagy párával, hiszen előtte egy-két órával zajlott le a város életét
romba döntő eddigi legnagyobb felhőszakadás. Egyértelmű volt: irány ismét az ég
alá, takarodás ki Bp-ről!
Az első tippünk az M5 autópálya már "szokásos" inárcsi pihenője (ill. környéke).
Szerencsére Tóth B. Tamás (B mint Basszus), aki arrafelé lakik családilag,
mondta, hogy szélirányból nagy villámlások láthatók, s az égkép sem tűnt
zavartalannak. (Közben itt is egyre több párafelhő takarta be az eget.)
Kovaliczky mesterrel (Tatabánya) és Kocsis Tónival (B.fűzfő) konzultálva
egyértelművé vált, hogy irány a Dunántúl. S ha déli a szél, akkor a Tatai-árok
vagy a már szintén jól "bejáratott" gerecsei észlelőhely. Gyömbérkét, aki külön
kocsival, külön úton érkezett haza, nem kellett sokat győzködni. Éjfél előtt pár
perccel harmasban tértünk rá az M1-esre, s igazán nem kíméltem a gázpedált.
Nagyon bíztató volt, hogy itt-ott felhők úszkáltak, de az Arkturusz mindvégig
szépen vigyorgott, egyre közelebb a nyugati horizonthoz.
Fél egy volt, amikor átrobogtunk Tatán, egyenesen fel a Tardosi-fennsík felé. A
várost elhagyva megszemléltük az eget, és riadtan láttuk a délkeletről úszó
egyre nagyobb páraszerű felhőket. Minthogy nyugat felé kevesebb volt belőlük,
sarkonfordultunk, vissza Tatára, át a városon. De mégsem autóztunk tovább
nyugatnak, hanem letelepedtünk Tata mellett egy kis aszfaltos mellékúton.
(Mellette bárhol mocsár...) Kipakolás, "úgy-tevés", mintha komoly észlelőmunkára
készülnénk. De csak álmodoztunk erről, mert az úszkáló felhők mennyisége
értelmetlenné tette ezt. A takartság 30-100% között változott, szinte teljesen
sztochasztikusan. Tata és Tetübánya irtózatos fényszennyezésében jól látható
volt, hogy alapvetően lokális ködfelhő-képződésről volt szó - de legalább néha
láthattuk a csillagos eget. DE NEM IS AKÁR MILYENT! Eszméletlen jó volt az
átlátszóság a felhőmentes helyeken - állítom, nekem a nyár legjobb eget
láthattuk!
A Perseidák nagyon gyéren muzsikáltak - egyöntetűen megállapíthattuk. Alig volt
normális meteor, a nullás felettiek száma is kritikán aluli volt. (Persze
potogytak, potyogtak, még felhőn át is, de mi ez a 90-es évek elejéhez, meg a
Leonidákhoz képest? :-) Kellemesen töltöttük az időt, csevegtünk, zenéltünk, s
készült pár látványos fényszennyezés-fotó is. Azután 4 óra körül meguntuk - be
is felhődösött -, összepakoltunk, s hazagurultunk tatai lakomba.
Sirály hamar összecsuklott, Gyömbivel egy kicsit még pakolgattunk, s nézegettük
a lassan hajnalodó eget. Hihetetlen, de hajnalra egyszercsak TELJESEN KIDERÜLT,
egy szem pára nélküli, kristálytiszta ég fogadott bennünket. Meg is kérdeztem
Krisztiánt, ugyan hol keressük az O6 üstököst, ha már így alakult. Morogva kelt
fel, de pillanatokon belül magához tért - és utána nem győzött (győztünk)
lelkesedni. Az O6-ra a Gem-ben leltünk rá, 6-7 közötti jókora pacaként,
20x60-assal nagyon könnyen. Persze alig volt 10-15 fok magasan, amihez nagyon
kellett a szuper ég és a szerencse. ESZMÉLETLEN NAGY SAJÁTMOZGÁSA volt-van
(akkor napi 6 fok!), ami könnyedén észlelhető volt negyedóra alatt, amíg a
hajnalodás engedte a gyönyörködést!
Hát így telt az éj perseida-bámulgatással és üstököstalálással - amelyben
természetesen ez az utóbbi lesz a maradandóbb élmény. Reggel már szakadó esőre
ébredtünk, azután pedig a septében összerakott interneten láthattuk mázlink
titkát - a tahó időjárást okozó ciklon "szemében" voltunk pár órán keresztül,
amely persze lassan tovavándorolt.
Néhány kép az alábbi helyen: http://tepi.mcse.hu/2002081112/
Üdv:
Tepi