Dátum: 2002. október 8., 23:44
Feladó: Hódi Gyula --
Tárgy: A topografiai terkepek pontossaga
Üdv mindenkinek!
Szabó Sándor úgy egy hete (#3191) az észlelési adatok
megadása kapcsán megemlítette, hogy az észlelés helyszínét
kb. három méteres pontossággal kell meghatározni,
topográfiai térkép vagy GPS segítségével. Ezzel nekem
eszemben sincs vitatkozni, de ez esetben van egy-két dolog,
amit hasznosnak tartok elmondani, a leendő megfigyelések
használhatósága érdekében.
A feleségem véletlenül egyike annak a kevés karto-
gráfusnak az országban, akik hazánk 1:10000 léptékű
térképszelvényeit rajzolják folyamatosan. Nem tudom, Szabó
Sándor pontosan milyen térképre gondolt, de topográfiainak
ezt a fajtát szokták nevezni, a többi térkép (az
egyszerűbb várostérképeket vagy a közműtérképeket nem
számítva) általában EZEK ALAPJÁN készül. Ennek megfelelőe
n
a tízezres térkép készítésekor igyekeznek a lehető leg-
nagyobb pontosságot elérni, a készítés technológiájával
és a megszabott hibahatárokkal.
Egy amatőrcsillagász, ha kimegy egy ritkán lakott
területre, a megfigyelés helyét feltehetően jellegzetes
tereptárgyakhoz viszonyítva rögzíti. Ezt utólag aztán a
FÖMI-nél mintegy kétezer forintért beszerezhető térképen
fogja beazonosítani. Ehhez azonban tudni kell például,
hogy a 7x10 méternél kisebb kiterjedésű önálló épületek
a térképen már nem méretarányosan vannak ábrázolva,
hanem a kirajzolhatóság érdekében a szükséges mértékben
felnagyítva. (A lakott részen a pár méteres kis épüle-
teket, bódét, fáskamrát, hasonlókat már nem is jelölik.)
Az egyvonalban levő fa villanyoszlopokat nem ábrázolják
a helyükön, egyenként, hanem csak a rajzon szükséges
egyenletes elosztásban. (A nagy fém villanyoszlopokat
a helyükre rajzolják.) Az egyedül álló fákat a légi-
fénykép alapján a helyükön jelölik, de egységesen
egy 0,8 mm átmérőjű körrel, ami a valóságban 8 méternek
felel meg! Persze a közepe a kellő helyen van, egytized
milliméteres (1 méteres) hibahatáron belül. Ám ha egy fa
például egy út vagy patak szélén van, és emiatt a rajzon
a "fakarika" az útba lógna, akkor a fa jelét a szükséges
mértékben el kell tolni. És mindez nem valami bűnös
hanyagságból történik így, hanem mert az olvashatóságot
is figyelembe vevő szabvány így rendelkezik!
Ugyanez a helyzet a tájékozódási alappontként kijelölt
útkereszteződésekkel, hasonlókkal, de még a három-
szögelési alappontokkal is. Ez utóbbiak magasságát centi-
méter pontossággal határozzák meg, de a rajzon, síkban
legfeljebb kb. egytized milliméternyi hibával kell őket
megjelölni. Ez szintén 1 méter!
És most nem beszéltünk például arról, hogy bár a rajzot
különleges műanyag fóliákra készítik, amiknek az össze-
illesztésekor az elcsúszás szintén csak egytized milli-
méteren belül lehet, a térkép végül papírra lesz
nyomtatva, ami egy nagyon kicsit mindig tud nyúlni, a
levegő páratartalmától is függően. Így a helymeg-
határozáshoz a lépték felhasználása helyett a felrajzolt
hálózat vonalainak pontos távolságát érdemes alapul
venni. Bár azt nehezen tudom elképzelni, hogy bárki egy
ilyen térképen egy közönséges vonalzóval felszerelkezve
két méteren belüli hibával meg tudja mérni egy pont
helyzetét.
Persze a felsorolt hibák csak igen ritka esetben
adódnak így össze. Mégis, mindent egybevéve: ha valóban
szükséges egy megfigyeléshez ez a rendkívüli, három
méteres pontosság, akkor valószínűleg csak a GPS jöhet
számításba; vagy a megfigyeléshez szükséges egy becslést
mellékelni a térkép felhasználásából eredő hibákról.
Üdvözlettel: Hódi Gyula