Dátum: 2002. december 18., 10:05
Feladó: Keszthelyi Sándor --
Tárgy: Csillagaszati ko(szo)nyvismertetesek 164.
FORGÁCS József:
Egy létnyivel a világ vége előtt.
Illusztrálta: Appel Béla, Kuris Zsuzsanna.
Utószó: Raimund Stolcz.
Oroszlány, 2002. MONTÁZS PRESS KFT.
Kiadó, 81 old. Ára: 500 Ft.
Kapható könyvesboltokban. Érdeklődni lehet a
szerző oroszlányi címén.
"Hulló napok nem szűnő ostromát
csodálja holdkóros és csillagász"
A "Magyar csillagversek" című, előző kötetében
(59. ismertetés) is csillagászati versek
szerepeltek: összegyűjtötte híres magyar
költők régebbi verseit.
Ide most a saját maga írta verseket hozta. A
költő egyrészt amatőrcsillagász, másrészt mai
magyar értelmiségi. Az első tényező garantálja
az égbolt élményeinek szakszerű tálalását. A
második miatt viszont érthető, hogy: a versek
komolyak, sőt komorak, néha világfájdalommal
teliek.
Csillagok, csillagképek, üstökösök, teljes
napfogyatkozás, kettőscsillag, évszakok,
kozmológia, holdfogyatkozás, csillagmondák
ürügyén mondja el gondolatait a világról.
Legszebb verse talán az 1989-es aurora
borealis élményéről szóló. Lelkesen és bölcsen
figyeli a körülötte pörgő földi és égi dolgokat,
melyekről nincs néha a legjobb véleménnyel.
Hogy finom legyek.
Mai magyar költészetünk rég elfeledte már,
hogy valamikor a versekben rímek is voltak.
Amatőrtársunk merész: sorvégei gyönyörűen,
szépen, ötletesen rímelnek, és ebben a
csillagászat kedvelője nagy örömét lelheti.
Bölcselkedő kötete szép és félelmetes
egyszerre.
"Algenib, Shirrach, Sheilak?
Hová vezet az út,
Elhagyni végleg azt
Mi itt oly nyomorult?"
(KSZ)
Keszthelyi Sándor (Köszö)