Dátum: 2003. február 6., 23:54
Feladó: Tepliczky István --
Tárgy: Oracsbitu 2002 - II.
Oracsbitu 2002 - II.
Indulás (az első) - július 13-a
Szombaton reggel indult a vonat Bp. Nyugatiból egy fél vagon
bicikliszállításra átalakított kocsival. Hatan (Speti, Nyergeske,
Oláh Jani, Uhrin András, Dolánszky Gyuri és e sorok írója) egy másik
csapattal együtt a mintegy 30 biciklinyi hely felét elfoglaltuk. De a
vagon másik felében található ülőhelyekre nem tudtunk bepakolni, mert
le volt foglalva a Cegléden felszálló 43 (!) biciklistának! Nagyon jól
szórakoztunk előre, miként fognak majd beférni. A kalauz már külön
stratégiát dolgozott ki, beküldve bennünket az 1. osztályú szakaszba...
Cegléden végülis 3-4 biciklista szállt fel - az illetékes bizonyára a
két számot megcserélte, és a kötőjelet is elhagyta. :-) Ezzel a
kalanddal utaztunk Püspökladányig, ahol átszálltunk egy kis piros
BzMot-ra. Aggódtunk egy kicsit a biciklik elhelyezésén, de ezen is
akadt egy kis elkülönített szakasz a kerékpároknak.
Biharkeresztes a nagy találkozás színhelye. Ide érkezett a Dr. Facsar
házaspár két gyermekükkel, azután Marcell és Virág egy előző heti
csillagászati (ágasvári) táborozásból, továbbá Dömény Gábor és Balogh
Jani, akik sok nappal korábban elindultak Dél-Magyarországról -
biciklivel. (Minthogy az eredetileg Debrecenbe tervezett találkozás
helyszíne megváltozott, értesítésük komoly logisztikai feladatot
jelentett.) Az ártándi határátkelés gyorsan és problémamentesen
ezajlott, csupán Marciék Dobson-távcsövét kellett felirattatni, nehogy
itteni terméknek nézzék majd a kiutazáskor. :-) Közben persze a hőguta
kerülgetett valamennyiünket, hiszen a közel 4 hete tartó forró aszályt
csak-csak nehezen viseltük (aszfalt fölött 40 fok).
Hogy a nagy forgalmat kerüljük, Nagyváradra egy kisebb mellékúton
érkeztünk be. Rögtön egy hatalmas bauxitiszap-lerakóval ismerkedtünk
meg, később pedig Dömény Gabi gumija durrant szét (welcomme to... :-),
úgyhogy a "hullaszállító kocsira" rögtön szükség is volt. A már
korábban a szülői házba hazalátogató feleségemmel, Emesével, Csilla
lányunkkal és kedves ismerősünkkel, Borbálával a Kőrös-parton található
református templomnál (szinte Tőkés László ablaka alatt) találkoztunk
össze. A legfőbb programpont a biciklik feladása volt Brassóig a
másnapi expresszre. Romániában sajnos még nem tűnik annyira rugalmasnak
a biciklik vasúti szállítása, mint nálunk - muszáj volt őket előre
feladni poggyászkocsiba. Sokan fájó szívvel váltak meg egy teljes napra
a kétkerekűtől, de nem volt mit tenni, minthogy vasárnap a poggyászosok
nem dolgoznak. A szállításért kifizetendő több mint 2 millió lej (!)
némi kis meglepetést okozott. (Az árfolyamot és a nullákat ekkor még
szoknunk kellett.)
A könnyed nyári zápor elmúlta után elfoglalta a csapat a szállást, majd
egy nagyszabású kerti parti keretében gulyás- és fánkevésre voltunk
hivatalosak anyósoméknál. A poci megtelt, a nép elfáradt, de még maradt
erő egy kis öntevékeny esti városnézésre. Megcsodáltuk például a város
fölött a vékonyka holdsarlót, majd összehasonlítottuk a holdas templom
által mutatott fázissal - sikerrel!
(folyt. köv.)