Dátum: 2003. február 11., 11:01
Feladó: Tepliczky István --
Tárgy: Oracsbitu 2002 - IV.
Oracsbitu 2002 - IV.
Magasra szárnyaló képzelet - július 15-e
Brassó egy normális, "európai kinézetű" város a Kárpátok kanyarjában.
Az átlagosnál simább úthálózat, gyakori tömegközlekedés, rengeteg autó.
A város közepén egy 1000 m-es hegy fekszik (a Cenk), amely még akkor is
figyelemre méltó, ha az átlagos tengerszint feletti magasság 600 m
körüli. Híres üdülőterülete, Brassó-Poiana pedig a Kárpátok előterében
fekszik, mintegy 1000-1200 m-es magassággal. Ezt a napot "pihenőnapnak"
szántuk, így a fő programpont az ide való feltekerés volt. :-))) Előtte
sokat időztünk Brassó szépen kialakított főterén, megnéztük a Fekete
templomot, ebédeltünk, és Gabi biciklije ismételt szerelés keretében új
gumikat kapott - nem is volt gond vele többet.
Persze nemcsak neki voltak "hardvergondjai", hanem e sorok írójának is,
mint az felfelé tekerés közben kiderült. De a megoldást másnapra
halasztottuk. Hogy mégis "történjen valami", a számos szerpentint
megunva rövidítettem egy nagyot az erdei utakon. Egy meredek szakaszon
megcsúszva jópár métert repültem, de valami csodálatos szerencsével
csupán a jobb nagylábujjam bánta. A csúnya látványt Dr. Facsar dokink
ellátta, nehogy kiessen a gyakorlatból szabadsága alatt. :-)
Fent Poiana-n kellemes volt a lét. Ez tehát egy üdülőterület, inkább
csak téli üzemelésre berendezkedve. Pihegtünk, nézelődtünk, ettünk
ittunk és sajnálkoztunk, két dolgon is. Egyrészt, hogy - késő délután
lévén - már nem jár a felvonó az "igazán magas" hegyre, a Poiana
fölötti Keresztyén-havasra. Másrészt, hogy nem leltünk fent alkalmas
szállást, hogy pl. másnap reggel a fellibegést megejthessük. Kemping
nem volt fent, a szobaárak nekünk magasak voltak, s különben sem volt
szabad hely. Kaptunk tippet, hogy létezik egy "félhivatalos"
vadkempingezési terület, vagy 3 km-rel arrébb, egy patak partján. Az
utolsó csepp benzinünkkel felkerestük, s elhűltünk rajta, hogy valóban
táboroznak - egy patak partján, amelynek túloldalán egy hegyi
birkatelep honol, teljesen széttúrt tájon, iszonyú birkakaka-bűz
közepette! (Annyira meglepődtem, hogy elfelejtettem fotózni a látványt.
Meg a szagot...)
A fentiek után nem maradt más hátra, mint legurulni 600 m-nyit, vissza
a városba (magasságban persze), átgurulni rajta, s meglelni a város
egyetlen kempingjét. El is indultunk szomorúan, lógó orral, azonban
feleségem, Emese 1-2 km után meglelt egy épülőfélben lévő fogadót, ahol
a - hát persze! - magyar tulajdonossal elfogadható áron meg tudtunk
alkudni. (Az ár szobára vonatkozott, s elfogadta, hogy annyian aludnak
egy szobában, amennyien csak gondolják.) Így értünk révbe az alkonyban,
s csodálhattuk 1000 m fölött a vérvörös holdsarló-nyugtát, ill.
nézegethettük a nyári csillagképeket Brassó közelsége ellenére, lomha
szcintilláció mellett.
(folyt. köv.)
(A biciklitúra képanyaga napról napra követhető a Magyar Csillagászati
Egyesület - http://www.mcse.hu - oldaláról elérhető linken.)