Dátum: 2003. február 12., 10:20
Feladó: Tepliczky István --
Tárgy: Oracsbitu 2002 - V.
Oracsbitu 2002 - V.
Még magasabbra, majd végre előre! - július 16-a
Reggel önmagunkhoz is képest korán keltünk, szolíd reggelizés után a
cuccokat a szálláson hagyva az egyetlen működő felvonóhoz siettünk
(több autós fuvarral). Hamarosan 1800 m magasan szálltunk ki, nem
messze a Keresztyén-havas csúcsától. Ez tehát egy kis "hegysziget",
északra a Kárpátok fő vonulatától. Párszáz méteres sétával a
"legcsúcsabbon" találja magát az ember, ahonnan fantasztikus kilátás
nyílik mind Brassóra, majd távolabb a Hargitára, mind a másik
irányban a 2500-as fennsíkra, a Bucsecsre és nem sokkal alacsonyabb
társaira. De előttük húzódik mégegy hatalmas völgyvonulat, ezen
keresztül kapaszkodik a vonat át a hegységen Bukarest felé.
Sétálgattuk a hegygerincen, fotóztunk lelkesen, szívtuk a jó levegőt
- és kissé csodálkoztunk, mennyire nyugodt a levegő, ugyanis alig fújt
bármiféle szél, ami pedig ebben a magasságban igencsak ritka eset
lehet. A légköri átlátszatlanság viszont eléggé magas fokú volt.
Azután minden csoda végetér egyszer - máris süllyedt velünk a kabin
vissza az alapállomásra. Felcuccolás, s gurulás le a városba. Itt
került sor biciklim megreparálására, amely hátsó agyában egy golyóval
kevesebb volt az egyik oldalon a kelleténél. Már majdnem elkeseredtem
- de ehelyett ideje bemutatnunk az idei oracsbitu legfőbb szerelési
hősét, Virágot.
A tekerő csapat egyetlen leány résztvevője Marcell oldalbordájaként
tartott velünk - nélküle azonban nemsokára egy halom roncs ócskavas
lett volna jópárunk biciklije. Hihetelen lelkesedéssel és
szakértelemmel hárította el a legkacifántosabb problémákat, minden
gondot pillanatok alatt orvosolva. Ahhoz képest, hogy az túrát
Marcellel egyfajta elő-nászútjuk tekintették, igazán kitettek
mindketten magukért. (Előreugrok a történetben. Később a hegyek
között találkoztunk egy holland tekerő kollégával, aki 5 hetet
kerekezett a vidéken. Mondta, hogy egy hetet kellett várnia valahol,
mert a csomagtartója eltörött, és Hollandiából küldték utána a
pótlást!!! Hehehe, miért nem velünk, pontosabban Virággal kerekezett?)
Még bevásároltunk, majd mindezek után - immáron megújult golyóimmal -
elkövetkezett a túra legfontosabb lépése: végre elindultunk, elhagytuk
a kiinduló város, Brassó területét. Északnak vettük az irányt, előre az
Olt folyása mentén. A délutáni hőgutában sorban faltuk a falvakat
(kocsmákat keresve, de hiába), végre elértünk Apácára. A falucska
főteréről nyíló utcában megleltük Apáczai Csere János szülőházának
(ill. a helyén álló háznak) falán felavatott emléktáblát. Találtunk egy
eldugott kis kocsmát, töltekeztünk, majd egy kis sikátoron keresztül
tovaindultunk az esti végcél, Barót felé.
Útközben két említenivaló is történt. Egyrészt román 7 órakor (magyar
6-kor) bejelentkeztem telefonon Budapest egyik közösségi rádiójába, a
FIKSZ Rádióba, amelyben keddenként ekkor kezdődik a Zöldindulás című
műsor. Ilyen távolból úgyis ritkán szoktak betelefonálni!... Másrészt
Miklósvár falucska központjában, jé, kivel találkozunk? Bakó Misi
sepsiszentgyörgyi barátunkkal, aki már a 6 évvel ezelőtti Oracsbituban
is fontos szerepet kapott (ők voltak a végcél). Különböző szervezési
elcseszések miatt az utolsó napokban nem tudtam Őt pontosabban
informálni, mikor pontosan merre is fogunk járni - ennek ellenére (egy
kis székely találékonysággal és érdeklődési technikával) kiválóan
utolért (megelőzött) bennünket. Most csak egy napot töltött velünk,
de később ismét csatlakozott hozzánk.
Alkonyattájt értünk Barótra, ahol Borbála egy kedves régi diáktársa,
Vera lakott. Szülei Barót egyik vendéglőjének gazdája, így finom
vacsoránk és szállásunk biztosítva volt. A vacsora bizony, épp jókor
érkezett - a szállás pedig az oracsbituk két évtizedes történetét nézve
minden eddiginél eddigibb: a csapat nagyobb része a étteremben, az
asztalok között hevereghetett!!! :-))) A családok számára rendelkezésre
állt a közelben egy üres lakás, fürdési lehetőséggel. Jót aludtunk, s
külön öröm volt, hogy az éjszaka kitört zivatart ilyenmód átvészeltük.
Még!...
(folyt. köv.)
(A biciklitúra képanyaga napról napra követhető a Magyar Csillagászati
Egyesület - http://www.mcse.hu - oldaláról elérhető linken.)