Dátum: 2003. február 17., 11:07
Feladó: Tepliczky István --
Tárgy: Oracsbitu 2002 - VIII.
Oracsbitu 2002 - VIII.
Fel a Hargitára! - július 19-én
Az udvarhelyi kollégiumban még automata mosógép is akadt, a száradás
folyamatát hajszárítónkkal gyorsítottuk. Így lassan-lassan
elkövetkezett a szokásos déli időpont az indulás idejére. :-) A várban
épp egy nagy helyi banzáj (fesztiválféleség) rendeztetett, ezen kívül
viszont (ismét, a többiek kedvéért) megnéztünk mindent, amit csak
lehetett, septében, bicikliről. Kicsit éhesen indultunk útnak, magamban
morgolódtam is emiatt, de a morgolódás nem tartott sokáig. Ugyanis az
egyik útbaeső falu végén egy nagy jégkrémgyártó üzem jött szembe! :-)
A csapat egy emberként dobta el biciklijét (meg kocsiját), s rohanta
meg a telep mellett nyitvatartó mintaboltot, ahol barátságos diszkont
áron végtelen mennyiségű fagylaltféleséget lehetett vásárolni, majd
megenni azonnyomban. Jómagam 4 fogást fogyasztottam, de ezzel korántsem
voltam csúcstartó. Pedig hát mikor eszik az ember 4-fogásos ebédet? :-)
Teli pocival nyomtuk a pedált egészen Zeteváraljáig, ahol jobbra
tértünk, be a bővízű Ivó patak völgyébe. Az azonos nevű falucska vagy
8 km hosszan nyúlt el a kristálytiszta zuhatagok mellett. Egy helyen
helybeliek erdei szamócát árultak vödörben - ez volt az ebéd-ráadás,
épp jókor. Utána megkezdtük az út legnehezebb, legkellemetlenebb
szakaszát. A tetőig vezető 800 m szintkülönbséget mintegy 9 km alatt
teszi meg az út - csekély matematikai tudás birtokában kiszámítható,
hogy ez átlagosan 10%-os emelkedőt jelent. Ez önmagában még
feltekerhető lenne a jobb kétkerekűekkel (és masszívabb gazdáik
által), viszont az úton található temérdek kő ezt szinte lehetetlenné
teszi. Az oracsbitu átment tolacsbituba, de a nagy csomagokkal még így
is megszenvedtünk. Illetve embere válogatja. A legelsők már rég
felértek, még a záróboly (pl. én) a táv feléig sem jutott. De hát mire
való a "hullaszállító" autók tömege, ha nem arra, hogy ilyenkor jelen
legyen! :-) Úriasan, egy csomó embert leelőzve érkezhettünk Emese által
fel a Madarasi Hargitára.
Szállásunk az egyik síházban történt, ahol fűtött (sőt: túlfűtött)
cserépkályhák fogadták a vendégeket. Melegvíz a fatüzelésű bojler által
hasonlóképpen. Mondani sem kell talán, hogy ilyen körülmények között és
után viszonylag hamar elalélt a társaság - bizony nem volt senki, aki a
házigazdával átlátogatott volna a közeli menedékházba egyet sörözni...
(folyt. köv.)
(A biciklitúra képanyaga napról napra követhető a Magyar Csillagászati
Egyesület - http://www.mcse.hu - oldaláról elérhető linken.)