Dátum: 2003. február 18., 11:09
Feladó: Tepliczky István --
Tárgy: Oracsbitu 2002 - IX.
Oracsbitu 2002 - IX.
Fent a székelyek szent hegyén - július 20-a
Reggel elbúcsúztunk Szalmáéktól, akik egy hetesre tervezték a
programot, s lassan hazaindultak, magukkal vive a két tekerő fiúkat is.
A leírt előzmények után a szombati napot pihenőnapnak szántuk, de
tényleg! Sikerült is nulla km-t tekernünk a biciklikkel, ellenben
jókorát sétálgattunk fent az 1700-1800 m-es magasságokban. A déli
éledezés után felgyalogoltunk a Madarasi Hargita tényleges csúcsára,
ami a menedékháztól alig 1-2 km-re pihen. Egy nagy kopár dombhátról van
szó, tetejéről impozáns kilátással minden irányba. A gyér fű között
rengeteg kisebb-nagyobb kő pihen - amelyek a fellátogató emberi elme
jóvoltából számos feliratot alkotva csoportosultak idővel. Legtöbbször
településneveket olvashatunk, főleg magyarországiakat - a kirakósdi,
gondolom, itt a fába vésést helyettesíti. Azután lehet fent látni más
ábrákat, szövegeket is, pl. hatalmas stilizált "H" betüt, azután
"MAGYAR FÖLD" feliratot, meg "VISSZÁ"-kat...
Hatalmas szerencsénk volt az időjárással, körben mindenfelé szép
kumulusztornyok épültek, távolabb az aljuk velünk egy szintben látszott
- azonban a hegytető fölött szinte folyamatosan sütött a Nap a
felhőlyukakon által. A levegő is alig mozdult, ami - hasonlóan a
Poiana-i élményhez - legalábbis szokatlannak látszott ilyen
magasságban.De sajnos a nagy légköri homály okán nem lehetett ellátni
pár tíz km-nél távolabbra, pedig biztos láthattuk volna a Fogarasi
havasokat, meg a Bucsecset.
Délután egy másik hegymagasra vonszoltuk fel (szép lassan) magunkat,
ahol áfonyáztunk, szamócáztunk telepofára. Elücsörgéltünk fent több
órát is, jó békésen, székelyesen. Koraestére egy kis ebédet rendeltünk
az egyébként szépen megcsinált - még anno Kós Károly tervezte -
menedékházban, ha nem is volt kiadós, de jól esett. Rajtunk és egy-két
helyi lakón kívül nem volt forgalom, ami meglepőnek tűnt így hétvégén,
szombat este. Azt mondják, inkább a tél a fő időszak, és szinte
kizárólag csak magyarok vendégeskednek, nincs is más (kétnyelvű)
felirat sehol sem.
Egyébként mindkét este jókora esőt kaptunk - igen morcosak lettünk
volna, ha kint sátorozunk valahol. A helyiek egy része legyintett,
"ilyen szokott lenni", mások viszont mondták, hogy ez egy meglehetősen
csapadékos nyár. Ezen mi "medenceiek" eléggé csodálkoztunk, eszenkbe
jutván az oracsbitu előtt tapasztalt hónapos hőguta. Azután elfogadtuk
a tényeket, megnyugodva hallgatva az eső hangos dobolását a bádogtetőn.
(folyt. köv.)
(A biciklitúra képanyaga napról napra követhető a Magyar Csillagászati
Egyesület - http://www.mcse.hu - oldaláról elérhető linken.)