Dátum: 2003. február 19., 11:41
Feladó: Tepliczky István --
Tárgy: Oracsbitu 2002 - X.
Oracsbitu 2002 - X.
Csodálatos átkelés a Hargitán, érkezés a csűrkertbe - július 21-én
Az alcímet látva a kedves olvasó talán értetlenkedik: mi az, hogy
átkelés, amikor már a tetején tanyázunk? Hát igen, ahhoz az átkeljünk
rajtunk, előbb le kell jönnünk róla. :-) Bár kelet felé, a Csíki
medencébe indultunk, először vissza nyugat felé, az Ivó-patak völgyébe
kellett lejönnünk a hegyről, ugyanazon a köves úton, amelyen feltoltuk
a cajgákat. Lefelé valamennyire ment a gurulás, de korántsem Mecsek-
rally színvonalon. Valahogy azért megtörtént, bár a jókora kövek
jelentette útakadályok mellett az erdei málnás szakaszok is erősen
lassították a tempót. ;-)
Alig értünk le, máris kitört egy heves zápor - ezt még egy fedett
esőbeálló alatt csak-csak átvészeltük. A második már az út közepén
talált bennünket. Beálltunk az árnyas fák alá, s az intenzitásához
képest egészen jól megúsztuk. Azután csak-csak meguntuk az ácsorgást,
és továbbindultunk, de újra nagyon rákezdett - úgyhogy szerencsére
párszáz méterrel arrébb egy karámban oltalmat leltünk. Ezzel persze jól
leszakadtunk a sztahanovista élcsapattól, akik szinte már az emelkedős
szakasz legtetején jártak, és vígan szürcsölték a szakadó esőben az
autós különítményesek által megfőzött forró, sós, de isteninek ható
"életmentő" porleveseket.
Szép lassan mi is felértünk az 1350 m körüli hágóra, közben az eső is
elállt. A táj gyönyörű volt, többé-kevésbé érintetlen. Ebbe a fogalomba
persze egész Erdélyben beletartozik, hogy a rétek, legelők, domboldalak
mindenütt szép simára vannak legeltetve a szabadon tartott
haszonállatok által. Olyan, mintha nyugaton járnánk, ahol a bajor gazda
fűnyíróval hetente-naponta végigszalad a kerten. Egyszerűen
elképzelhetetlen, mennyi állatot tarthatnak legeltető állattartáson, ha
ilyen alapos munkát végeznek mindenütt. A hágó még nem a környék
legmagasabb pontja volt, de arra a völgyre fantasztikus kilátás nyílt,
amelybe rövidesen legurultunk.
Végre "elereszthettük" magunkat, már amennyire persze az útviszonyok
megengedték. Ennek az ereszkedésnek és a gyönyörű tájaknak a hangulata,
azt hiszem, sokáig megmarad emlékezetünkben. Nem kell nekünk szépen
szabályozott, kimunkált táj (mint korábban nyugat felé történt
tekergéseinken láttunk ilyeneket), hatalmas forgalommal,
turistaáradattal! Itt a hegyek között elvétve találkoztunk emberrel,
szekérrel, autóval. Az út egyre lejjebb ereszkedett, a patak egyre
bővízűbb lett. Idővel megjelent egy-egy erdészház is, az egyikőjükön a
felirat: "Akár egyetlen fa kivágása is börtönnel büntethető!" (Sajnos
fotó nem készült róla, kár!) Persze a környezetvédelem azért még messze
nem áll ilyen szigorú szinten ezen a tájon: láttunk szeméthegyeket,
rendezetlenséget bőven. Ilyen a jelen valóság - vajon milyen lesz pár
év, évtized múlva? Lehet-e, hogy majd ide is elér a "szépen,
nyugatiasan kimunkált" világ? Jaj, és akkor vajon mi hová tudunk
"menekülni" oracsbituzni?
A völgy torkolatánál várt bennünket későbbi (egyetlen amatőrcsillagász)
gyergyószárhegyi vendéglátónk, Molnár Zoli. Egy magaslat tetején
álltunk meg, a horizont kinyílt, s beláthattuk a teljes (és szinte
kopár) Csíki-medencét Csíkszentdomokostól Tusnádig, északtól délig.
Mindenki ámult, ugyanis a nagy esőzések egy hidegfront-feléséget
jelenthettek, merthogy a levegő kitisztult, és soktízkilométeres lett
a látástávolság. Igen, a felhőzet is mostmár északias irányból vonult,
volt belőlük bőven, s hirtelen fel is tűnt, hogy egy nagyobbacska
csapadékzóna jelent meg a a medence északi részén. Húha, húztuk is az
irhánkat le a völgybe, Csíkmadarasra. Mire fölénkgyalogolt az esőzést
jelentő homály, épphogy leértünk, és a templom kapujának boltíve alá
zsúfolódtunk. Így is meglehetősen szarrááztunk, amit folytattunk egy
második hullámtól Csíkrákos felé biciklizvén.
A következő két éjszakai szállásunk eredetileg egy csíkrákosi
csűrkerti sátorozás akart lenni. Hogy mi az a csűrkert? Egyszerű: a
csűrnek a kertje! Minthogy azonban a csűrkert enyhén víz alatt állt,
maradt lehetőségként maga a csűr? Hogy mi az a csűr? Nem, nem a csavar
párja, hanem takarmány tartására szolgáló fedett faépítmény. A szénát
praktikus megfontolásokból a padlásszerű magaslaton tárolják, de a hely
többfunkciós is lehet - ide lehet felcsalni pl. a kiszemelt
menyecskejelöltet a puha szénában való kis "hettyempittyre"... :-)
Mi "csak" egyszerűen alvás céljába vettük igénybe a következő két
éjjelen. A családok, gyerekek bent kaptak helyet az egyik szobában,
vendéglátóink - két generáció - nagyon kedves emberek voltak.
Hogy a nagy gurulás után azért "meglegyen a napi teljesítmény", a
csapat nagyobb része még felmászott a falucskától nyugatra, egy domb
tetején épült kis kápolnához. Iszonyú sáros földúton kellett
átkelnünk az Olton, de a panoráma nagyon is megérte fentről - szép
fotók készültek a Csíki-medencéről.
(folyt. köv.)
(A biciklitúra képanyaga napról napra követhető a Magyar Csillagászati
Egyesület - http://www.mcse.hu - oldaláról elérhető linken.)