Dátum: 2003. február 20., 14:53
Feladó: Tepliczky István --
Tárgy: Oracsbitu 2002 - XI.
Oracsbitu 2002 - XI.
Csíkszeredai kóválygások - július 22-én
Reggel, ahogy egy ilyen helyen kell, kakas kukorékolt, kutya ugatott,
kecske bégetett, nyuszi nyusszogott, birka birkult - a városi fülek
számára mind megannyi inger, ami néhányunkat nem hagyott aludni. Nekem
végülis másodmagammal lent a "földszinten" tűnt tágasabbnak az
alvóhely. (Anno észleltem már eleget szénakazalban az Alföldön, s
mindig összesüppedt alattam...) Állíthatom, hogy az egyik legjobb
alvásom itt következett be. Érdekes, hogy alul - más irányból nyilván -
disznóól építtetett egybe a csűrrel, de annyira jól megcsinálva és
karbantartva, hogy "illata" egyáltalán nem volt zavaró.
Mi minden terem "itt fenn" a Csíki-medencében és mikor? A meggy és
cseresznye mostanra (július közepe!) épp hogy beérett. A gyalogbodza
itt-ott még csak most virágzik. Se búza, se kukorica, se szőlő nem
terem meg - a bort messzi vidékekről hozzák. A közismertebb növényen
közül a pityóka (=krumpli) állja a sarat - hogy miként és mennyire,
azt majd az utolsó nap láthatjuk meg! :-)
A szokásos déltájban indulván először a csíkrákosi erődtemplomot
látogattuk. A déli időpont előnye, hogy nem kellett a harangozót
előkerítenünk - ugyanis épp harangozott. Szigorúan manualice, szó
sincs telematikáról, meg vindózos felületen történő időzítés pipa-
beklikkelésről!... :-))) Itt is láttunk a templom falán feltárt
freskókat, amely a változatosság kedvéért valószínűleg Szent László-
jelenetfélék lehettek. Napórát is lelhettünk a templom déli falán -
hogy legyen benne egy kis csillagászattörténet is. Érdekes még, hogy
ezen a vidéken a falusi templomok köré "épült" a temető is.
Később megérkeztünk Csíkszeredára, ahol többféle programot is
terveztünk. Az első utunk Csíksomlyóra vezetett, a klasszikus
búcsújáróhely és kegytemplom megtekintése végett. A templom melletti
kolostor udvarán egyszerre 3 napóra is látható, a nyugati, északi és
keleti falakon. Ittunk a közeli borvízforrásból, majd a csapat
többsége elkezdett felszaladni a mellette lévő hegyen épített
kápolnához a keresztúton. A keresztút nehéznek bizonyult, nemcsak a
meredeksége, hanem a közben kitört soronkövetkező zápor okán is.
A kis kényszerszünet után bugurultunk a városközpontba, s leragadtunk
egy pizzázóban. Jól tettük, mert újabb éjfekete felhők érkeztek észak
felől, de a napernyőknek köszöntehően nem lett lucskos a pizza. De
ezzel persze megint elment az idő. Már este 6 körül járt, amikor
- újabb felhőszakadásocska kíséretében - elindultunk a korábban
meghirdetett legfontosabb programpontunk helyszíne, a sörgyár irányába.
El sem jutottunk a tetthelyig, egy eresz alatt ácsorogtunk az
ítéletidőben, amikor jött a hír, az üzemlátogatásra du. 3-ig
kerülhetett volna sor, az engedélyező igazgató csupán addig dolgozott.
(De jó neki! Ha nálunk is ilyen lenne, mennyivel nyugodtabb lenne a
világ!...)
Így hát a sörgyárazás helyett maradt a biciklis városnézés. Csíkszereda
túlnyomórészt magyar város, román szót csak nagyon elvétve hallottunk.
A feliratok vagy kétnyelvűek (általában elől a magyarral), vagy csak
egynyelvűek. Szebb lett a 6 évvel ezelőtti állapothoz viszonyítva, a
fejlődés szemmellátható. A biciklis bagázs nagyobb része "hazaindult"
Csíkrákosra, mi néhányan viszont ottmaradtunk Nyergeskét vonatra rakni,
aki rokonlakodalom miatt elhagyott bennünket. A bevagonírozás némi
logisztikát kívánt, ugyanis a Korona-expresszen az idő múlásával
megszüntették a poggyászkocsit, s expressz lévén a kerékpárt
- ellentétben a 6 évvel előtti gyakorlattal - elvileg nem nagyon
lehetett volna szállítani rajta. Borbála előrejelzése kiválóan
működött: az ezen országban szokásos "eljárásnak" megfelelően a ropogós
magyar forint az összes érintett kalauz szívét azonnal meglágyította.
Mi pedig egy fővel kevesebbek lettünk...
A vasútállomási várakozás alatt egy gyönyörű szivárvány tűnt fel és
látszott hosszasan a keleti égen. Nyomtam lelkesen a fotógép gombját,
de a képeken nem túl jó a jelenség kontrasztja. A színjátékot a
biciklizők is látták. Azután visszaérkeztünk Csíkrákosra a csűrbe, egy
jókorát vacsoráztunk, majd megkezdődött az udvaron a "nagy fürdés" nevű
művelet. A mostohára vált időben ugyanis a napok óta tervezett
strandolásból természetesen semmi sem lett. Előkerült hát a lavor, a
gáztűzhely pedig gyártotta a forróvizet.
Végezetül pár gondolat a délután megejtett nagybevásárlás kapcsán.
Csíkszeredán végre ráleltünk egy olyan üzletre, amely emlékeztetett
bennünket a nálunk teljesen általános önkiszolgálókra. (A falvakban
szinte csak ősi pultos boltokat láthatunk - készült is egyik-másikukról
"szociofotó".) Sokminden volt benne elfogadható áron, így többek között
igazi észlelőkávé (!), azaz kis kiszerelésben hagyományos, pörkölt
babkávé. Ugyebár ezt használjuk meteorozások alatt, fogaink között
látványosan (hall-ványosan) elropogtatva, nemcsak koffeintartalma és
kesernyéssége miatt, hanemhogy az akusztikus komponens a többi
megfigyelő ébrenmaradására is lelkesítőleg hasson. Az utóbbi
esztendőkben szűkebb hazánkban a szuperhipermarketekben szinte
kizárólag csak előre őrölt kávé lett kapható - s ez a tény a
meteorozások számára is visszafogóan hatott. :-) Csak azt nem értem,
miért nincs fellendülve Székelyföldön a meteorozás?
(folyt. köv.)
(A biciklitúra képanyaga napról napra követhető a Magyar Csillagászati
Egyesület - http://www.mcse.hu - oldaláról elérhető linken.)