Dátum: 2003. február 21., 21:52
Feladó: Nagy Zoltán A. --
Tárgy: Re: Holdi viz
Tiszteletem!
Igen, a Clementine szonda felvételei alapján gondolták
ezt a víz dolgot. Valóban a déli pólus könyékéről, ahol
a Nap valóban éppen csak feljön a horizont fölé, így a
mélyebb kráterek mélyén tényleg elképzelhető, hogy
sohasem süt a napfény...
Eddig sem volt titokban a hír, de nincs megerősítve a
felfedezés. Szerettek volna valami a kráterbe csapódó
eszközt csinálni, hogy a becsapódáskor kirepülő anyagot
vizsgálják, de ez azt hiszem nem jött össze.
Van azért pár szépséghibája az "álmaidnak" -- bár nem
baj ha működik a fantáziád. Először is egy lakóbázisnak
a pólus a lehető legrosszabb hely. Egyrészt kevés a fény
(l. fentebb), ami egyrészt a legegyszerűbb napelemes
energiatermelésnek nem éppen kedvező. Másrészt minden
égitestnél a legolcsóbb energetikai szempontból az egyenlítő
mellett le- és felszállni, így nem érdemes odatelepedni, ahol
a víz is van (ha van). Szállítgatni meg kétségkívül olcsóbb
lenne Hold-Hold viszonylatban, csak "kicsit" körülményes.
Aztán az igaz, hogy a felszínen a dolgok _súlya_ hatoda a
földi körülményekhez képest, de ez nem jelent azt, hogy
mindent kapasból be lehet szorozni 6-al. Nem csak a
gravitáció nagyságától függ ui. pl. egy növény növekedése.
Gondolj bele, eleve a szövetei is másként nőnek, lehet
ritkábban, stb. Ezt nem tudom pontosan, de csináltak
kísérleteket. :) Elvedből az is következne, hogy akkor a
sulytalanság körülményei között végtelen nagyra nő pl. a
paradicsom! Lehet, hogy a Föld is egy gigászi paradicsom
magja körül kering? ;-)))
No és ne feledjük: a mammutfenyő ugyan nagy, de ehetetlen.
Legalábbis nekem nem ízlik, valamiért szörnyen fűrészpor-íze
van. ;-)))
nyözö